Luxizás és urizálás – Elhibázott ajánlat a Fidesz-derékhad mozgósítására?
Nemrégiben nagy figyelmet kapott, hogy Lázár János miniszter hangsúlyozta a „luxizástól” való óvást politikustársai számára. Míg kijelentésében a jachtozást és a magánrepülőzést emelte ki, érdemes megvizsgálni, hogy milyen más, az átlagpolgár számára elérhetetlen tevékenységek tartoznak még a luxizás körébe. A NER-arisztokrácia életmódjának elválaszthatatlan részei közé tartozik a drága ruhák viselése, a prémium autók használata, és a fényűző rezidenciák fenntartása, amelyek a politikai elit mindennapjait tükrözik.
Feleslegesen figyelmen kívül hagyni Orbán Viktor többször hangoztatott megjegyzéseit, amelyekben a Fidesz támogatóinak társadalmi eloszlásáról beszél, különösképpen arról, hogy a párt bázisa egyre inkább a társadalom alacsonyabb szocioökonómiai rétegei között helyezkedik el. A Fidesz politikai stratégiája, ami a széles szavazói bázis elérésére épít, nem újkeletű; már az ezredforduló körüli időszakban is felismerhető volt. Mégis, az, hogy a miniszterelnök kampányának fő arcai Lázár János és Szijjártó Péter, felveti a kérdést, hogy mennyire hiteles ez a választás a potenciális választók körében.
Lázár által említett „luxizás” kontextusában megjelenik Szijjártó Péter, akinek korábbi közzétételei nem hagytak kétséget afelől, hogy őt is magába foglalja e kifejezés. Az adriai jachtozása alatt közzétett posztja és az Átlátszó által feltárt tények, miszerint 2019 és 2021 között legalább 65 alkalommal bérelt magánrepülőt hivatalos útjaira – köztük olyan távoli helyekkel, mint Kambodzsa vagy Thaiföld – súlyosbítják a helyzetét.
Ugyanakkor Lázár János tevékenységeit inkább az „urizálás” fogalmával lehet leírni. A batidai „kastély” építése, a főúri körök keresése és a megjelenés pompájának hangsúlyozása – még a kampány során viselt khaki dzseki ellenére is – mind jelzik ezt az irányvonalat. Ezt a parvenü magatartást gyakran nem a megértés, hanem a társadalmi presztízs érdekében kultiválják, amely nem mentes a félreértésektől és gyakran botrányos megnyilvánulásoktól, mint a legutóbbi, a közmunkásokkal kapcsolatos kijelentései.
A legfontosabb kérdés azonban az, hogy vajon a luxizás és az urizálás tényleg vonzó-e a célozott választói csoportok számára? Szijjártó és Lázár elegendő figyelmet tudnak-e vonzani a választási urnákhoz, figyelembe véve, hogy Orbán Viktor szerint a „derékhad” szavazási kedve csökken? Az ebből fakadó ellentmondások és a politikai választások üzenete mindenképp megérik a figyelmet.