Kemény fellépést sürgetnek Panyi Szabolcs ellen a kommunizmus egykori titkosszolgái
A Fidesz politikai hátszelét élvező egykori állambiztonsági szakemberek, Horváth József és Földi László, a legutóbbi események fényében kemény intézkedések megtételét javasolják Panyi Szabolcs újságíró és a Tiszások ellen. A Mandiner YouTube-csatornáján, amelyet e két szakértő közreműködésével elemeztek, egyértelművé vált, hogy a kormánypárti diskurzusban a biztonságpolitikai szakértők szerepe lehet az ügy kiemelésében.
A kérdéskört érintő részletes elemzések során Földi László hangsúlyozta: nem talál semmiféle kivetnivalót Szergej Lavrov és Szijjártó Péter beszélgetésében, azonban Panyi Szabolcs cselekedeteit titoksértés és rágalmazás gyanúja árnyékolja be. Földi megjelenésében azt is kifejtette, hogy a külföldi titkosszolgálatokkal való kapcsolat felhívja a figyelmet a potenciálisan operatív jellegű együttműködésekre, amelyek aláássák a kormánypárti politikusokat érő vádakat, amelyek hazaárulóra vonatkoznak.
Horváth József, aki korábban a BM III/III-4-b alosztályán tevékenykedett, rámutatott, hogy elérkezett az idő, hogy Panyi hosszú évek óta tartó tevékenységét behatóbban más szemszögből vizsgálják meg. A biztonságpolitikai szakértő képesnek tartja arra, hogy a rendelkezésre álló hangfelvétel és az ügyben érintett jelentések új megvilágításba helyezhetik a kormányellenes erők tevékenységét és azok hatásait a hatalomváltásra.
Földi László karrierje a rendszerváltás előtt kezdődött, amikor a KISZ és MSZMP keretein belül építette karrierjét, végül a Belügyminisztérium hírszerzési ágáig jutott. A rendszerváltást követően Földi nem csak, hogy új pozíciókba került, de a Fidesznél is megvetette a lábát, ahol mind a Defend Kft. vezetőjeként, mind pedig Tarlós István tanácsadójaként komoly szerepet játszott. Azonban az őt érintő vádak, miszerint háborús bűnösök likvidálására tett javaslatot, komoly kritikát váltottak ki, melyek következtében menesztették pozíciójából.
A régi titkosszolgák nyilatkozatai nem merülnek el a múltban, hanem aktuálisan reflektálnak a médiában megjelenő ügyekre, amelyek újraértelmezik a kormány és az ellenzék közötti feszültséget. Az újságírók, mint Panyi, kerültek a célkeresztbe, és az ő munkájukat, valamint kapcsolataikat folyamatosan megkérdőjelezik, a titkosszolgálatok meddő egymásra mutogatása mellett.
A jövőbeni lépések nem csak a szóban forgó újságíróra vonatkoznak, hanem a kormányzat és az ellenzék közötti tágabb kontextusra is, amelyben a titkosszolgálati háttér és a politika szoros összefonódása továbbra is érvényesül.