Jókai a gyerekkori könyvek és családi emlékek között
Az a találkozás a könyvtáros hölggyel, aki szigorú tekintetével és még szigorúbb hangjával próbált óvni A lőcsei fehér asszony történetétől, nem volt hétköznapi. Miféle titok rejlett abban a kötetben, ami miatt „nem nekem való” pecsétet akart ráütni a pillantásával? Vajon magának a történetnek nyers igazságai ijesztették meg, vagy talán a könyvben megbúvó árulás és intrika képe volt az, amely túl korai szembesülést kínált egy gyermek számára? Segítőkészséggel toldotta hozzá: talán a szüleimnek viszem. De mégis, miért lett volna egy regény, amely árulásról és emberi gyengeségekről mesél, szebb otthon a felnőttek számára?
Az élmény azonban nem volt idegen. A könyv már máshol is felbukkant az életemben, nagyapámék vidéki polcán, ahol az Olcsó Könyvtár-sorozat Jókai-köteteinek egész kis világa sorakozott. A klasszikusok közül néhány, például Erdély aranykora, utazott velem családom beleegyezésével. De ahogy a könyvek közt válogattam, a súlyosabb és többkötetes művek, mint például A lőcsei fehér asszony, ott maradtak, azokon a poros polcokon, mintha az idő és emlékek őrzői lettek volna.
Gyerekként Jókai világában
Már gyerekkoromban találkoztam az első Jókai-élményemmel. A választásom A kőszívű ember fiai volt, a borító huszárjai miatt lett vonzó. Folyamatosan rájöttem, hogy ez a történet nem csupán a hősökről szól, hanem az árulásokról, harcról és az eszmékért vívott küzdelemről. A regény története már a kezdetektől fogva meghatározó maradt, és nemcsak azért, mert egy gyermeki szem frissességével fedeztem fel a köztársasági eszmék és a családi kötelékek megbonthatatlannak hitt rendjének összeütközéseit.
Nagyanyám egy lebilincselő Jókai-gyűjteményt őrzött abban a polcrendszerben, mely szinte rejtett világok kapuja volt. Az egyszerre ősi és örök értékek találkozását éreztem a kötetek szövetében; gyermekként csupán a kalandok bája vonzott, de mélyebb árnyalatok megbújtak mögötte: elnyomás, árulás és hűség, melyek minden korban az emberi sorsot formáló kérdések voltak.
Könyvtárak, emlékek és erkölcsi dilemmák
Az idősek által bemutatott Jókai, a családon belül tapasztalt személyes történetek és a faltól falig polcok mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy ezek a kötetek keltek életre bennem. Az első találkozások egy keresztény mesemondóval vagy a Baradlayak árulásának dilemmájával szembesítettek gyermekidillbe burkolt, de különösen fájó konfliktusokkal. A könyvtár élménye, ahol az idős hölgy feltételezte, hogy egy gyermeki értelem még nem képes megbirkózni az ilyen morális komplexitásokkal, ironikus módon éppen a kíváncsiságomat fokozta. A gyermektelen érzékelés fokozatos mélyülése és ráismerése ezekre a kérdésekre Jókai világához kötötték mindennapjaimat.
Az irodalom ezeken keresztül nemcsak könyveket jelentett, hanem egyfajta öntudatosságot, ráismerést az emberi karakterre, máskor magára a történelem értelmezésére. A regények talán tényleg idő előtt nyitottak meg bizonyos kapukat, de soha nem kérdeztem meg, melyek ezek; magam küzdöttem meg a válaszokért egy-egy történet végére érve.
Forrás: hang.hu/magyar-hang-plusz/jokai-a-kenyeres-kocsi-mellett-173980