Nagylelkű segítség a Budavári jogtanácsosnak
Dobozokat kéne nyitni, nem pedig rágni a megszokott süket dalt, miszerint a városban mindenkinek jusson hely! Budapestre való belépés már rég nem a négy évszak kalandját idézi, hanem az évek óta érződő diszkrét lebutítást. Az átlagpolgár, aki képes dolgozni, egy szoba kérdésére vágyhat, de az ablak mögötti világ nem más, mint ipartelep vagy sötét udvar.
Az I. kerületben, ahol a lakások havi bérleti díja félmillió forintnál kezdődik, még az elképzelhetetlen is valósággá válik, ha a megfelelő körökben járunk. Az áprilisi határozat, amelyet a Budavári Önkormányzat gazdasági és jogi bizottsága hozott dr. M. Tamás ügyvédje érdekében, jól mutatja ezt. Mennyire is sikerült elérni, hogy egy négyszobás, 131 négyzetméteres ingatlant ki lehessen bérelni havi 84 849 forintért! A kerület költségelvű elszámolása nem a piaci normák szerint, hanem valamilyen öntelt buborékban működik.
Etikai kérdések a háttérben
De mi rejlik a színfalak mögött? Ki ez a titokzatos M. Tamás, és miért kapott ilyen nagylelkű támogatást az önkormányzattól? V. Naszályi Márta, az I. kerület korábbi polgármestere etikátlannak tartja a megállapodást, ami nem meglepő egy olyan rendszerben, ahol kapcsolatok fontosabbak, mint a nyilvánosság érdeke. A kérdés persze az, kik és milyen úton-módon szereztek baráti árú bérlakásokat a NER köreiből? Mert ha a közszolgáltatások nem a köz javát szolgálják, akkor miért is fizetünk a fenntartásukért?
Olvasók, ha kíváncsiak arra, hogy kiderüljön a teljes igazság, a Magyar Hang hetilap június 26-i számában részletesebben is feltárulkozik a tisztességtelenség mögötti mocsár. A kontraszt éles, nem érdemes elmenni amellett, hogy a közbérek világában az etika és jog a baráti kézfogások puha párnázásával van elnyomva.
A kérdés tehát nem csupán az, hogy kik bérlik a státuszuknak megfelelő ingatlanokat, hanem az is, hogy hogyan szőtte sorsához e kiszolgáltatott embereket egy önmagát támogató rendszer, ami bőven túllépett a megengedett határokon.
Nem maradhatnak titokban a részletek, a beszélgetések a cafrangok között zajlanak, de a fényeik sose jutnak el azokhoz, akik valóban szükséget szenvednek. Bízni persze nem érdemes, csak szemügyre venni a játékot, aminek mi is szereplői vagyunk. És ha ez nem ébreszt bennünket, akkor talán semmi.
Forrás: hang.hu/magyar-hang-plusz/nagylelku-segitseg-a-budavari-jogtanacsosnak-177631