Az Így neveld a sárkányodat élőszereplős verziója: Középszerűség a csúcsra járatott nosztalgiában
Amikor a DreamWorks Studios 2010-ben bemutatta az Így neveld a sárkányodat című rajzfilmet, kevesen gondolták volna, hogy ez a produkció egy olyan médiabirodalom alapjait fekteti le, ami később több folytatást és sorozatot is eredményez. Az első rész annyira jól tálalta a familiaritást és az eredetiséget, hogy a közönség azonnal magáénak érezte a történetet, amelyben a hagyományos viking elemek és modern értékek találkoztak.
Most, 2025-re, a hagyományos mese újragondolt élőszereplős verziója érkezett, ami sokakban felveti a kérdést: vajon szükség volt-e egyáltalán erre a filmre, és tud-e bármi újat nyújtani a már jól ismert történethez képest? Hablaty, a fiatal viking, aki nem éppen a harcos típusa, hatalmas felelősséggel bír, miután sikerrel megsebez egy sárkányt. A kapcsolat, ami közte és a sárkány között kialakul, fokozza a cselekményt, azonban a középszerűség más szinten is megmutatkozik.
Vizuális élmény és zenei nosztalgia
A film vizuális elemei iránti elvárások egyenesen az egekben voltak, hiszen az animációs mestermű megszokott magasságokra emelte a technikai színvonalat. A sárkányok dizájnja részletgazdag és hű az eredetihez, viszont a mystikusság érzete sem vész el. A zene, amelyről John Powell gondoskodott, megőrzi az eredeti film ikonikus dallamait, ami elkerülhetetlenné teszi a nosztalgiát a régi fanok számára, de csupán a régi dalok újrahasználata nem elég ahhoz, hogy kiemelkedővé váljon a produkció.
Az operatőri munka egyes pillanatai valóban művészinak mondhatók. A repülés ábrázolása szemet gyönyörködtető, ám az összkép heti alátámasztja, hogy a film nem képes kiemelkedni a középszerűségből. A színészi teljesítmények, habár az első osztályú animációt tükrözik, nem képesek megugrani a magas lécet; Hablaty szerepében Mason Thames elfogadhatóan teljesít, azonban az érzelmek hitelessége sokszor elmarad a technikai megvalósítástól.
A nosztalgia csapdája
A kritikusok és a közönség számára az élőszereplős Így neveld a sárkányodat egyfajta csalódást jelent, mivel a film nem merít mélyebb tartalmakból, hanem inkább a régi klasszikus újrahasználatára épít. Az ilyen minimális újítások nem indokolják az új változat létjogosultságát, különösen amikor az első film szinte minden egyes igényes kidolgozásával képes volt újdonságokat hozni a nézőknek.
Összességében a legújabb sárkányos epizód egy már-már lélektelen másolat, amely nosztalgiára épít, de a mélység és az innováció szempontjából kiábrándító. A rendező, Dean DeBlois ilyen formában nem tudta megmutatni zsenialitását, csupán egy szegényes replikát alkotott, ami az élőszereplős feldolgozások körében egy aranyközéputat képvisel: a régi köntösben lévő, de lényegében üres újraálmodóságot.
Az Így neveld a sárkányodat 2025-ös adaptációja a középszerű filmélmények közé sorolható, amely élvezhető, ugyanakkor semmi újdonságot nem tartogat a nézők számára. Az élőszereplős változatok sorsa – ha nem találják meg a módját a kreatív újításoknak – a hű másolatok birkózása marad az idővel.
Forrás: hang.hu/kritika/rutinmunka-igy-neveld-a-sarkanyodat-177732