Emlékszilánkok M. Kiss Sándorról
M. Kiss Sándor emlékét idéző szavakra vártunk, amikor idősebb kollégák, köztük Sashegyi Zsófia, visszaemlékeztek vele való találkozásaimra. Az őszinte beszélgetések során sokat tanultunk, hiszen számára a diákok véleménye nem csupán terhet, hanem inspirációt jelentett. Emlékszem, ahogyan négyéves egyetemistaként, egy kollokvium keretein belül, élénk viták zajlottak, melyekben merészen kérdeztem, és bátorkodtam ellentmondani.
Első találkozásunk során, amikor az általam vitatott német megszállás körülményeit vitattuk meg, M. Kiss Sándor nem csupán a téma szakszerű bemutatására törekedett, hanem teret adott a párbeszédnek. Ahogy a kollokvium végén, cigarettáját megigazítva, rekedtes, mély hangján megszólalt, megértettük, hogy ez a kapcsolat nem csupán diák és tanár viszonya, hanem egy sokkal mélyebb diskurzus, melyben a bizalom egy új szintre emelkedett.
Első benyomásom M. Kiss Sándorról vegyes érzéseket keltett. A távolságtartó, szigorú arckifejezés és a mély hang sokkal inkább hívta a figyelmet, mintsem eltávolított volna. Később azonban a beszélgetés meneténél fogva egy új ember bontakozott ki. A bizalom és a szigor keveredéséből született kibővült diskurzus nem csupán megtiszteltetés, hanem lehetőség volt arra, hogy a tudomány világát egy egészen más fénysugárba helyezzük.
M. Kiss Sándor halála egy újabb ékes példájává vált annak, hogy a kollégák és diákok közötti viszony nem csupán a tudás átadásáról szól. Az emlékek, a tanulságok és az inspiráció egészen új perspektívát nyújtanak az oktatás dícséretes színterein. Azok, akik tanulmányozták M. Kiss Sándor munkásságát, és akikkel ő is kapcsolatban állt, a jövőbe való vágyakozással és a múltat tiszteletben tartó tudománnyal folytatják munkáikat.
M. Kiss Sándor életének és munkásságának öröksége a legfőbb iránytű marad, amely megmutatja, hogyan lehet a tudást nemcsak megszerezni, hanem azt igazi párbeszédekké formálni. Ahogy a jövő épül, az emlékek és tapasztalatok, amelyeket tanárunk hagyott hátra, tovább élnek, irányt mutatva a diáknak, és megmutatva, hogy a tudományos diskurzus mindig is a párbeszéd és a bizalom csodás színtere volt.
Ezért érdemes emlékezni M. Kiss Sándorra, hiszen életének tapasztalataival mutatott példát olyan értékekre, amelyek nélkülözhetetlenek a tudomány és a közönség közötti kapcsolat megteremtéséhez.
Forrás: hang.hu/magyar-hang-plusz/emlekszilankok-m-kiss-sandorrol-178994