A magyar írástudók kiállása (2.)
Jeszenszky Géza április 6-án, 2026-ban közzétette azt a jelentős írását, amely már a második része a magyar írástudók kiállásáról szóló eszmefuttatásának. Az írás során Romsics Ignác munkásságát is kiemeli, aki a 444 által a „generációja legnagyobb hatású magyar történészének” titulált történész. E kiválóságát nem csupán az általa publikált munkák mennyisége, hanem azok minősége és olvasottsága is tükrözi.
Az első részben említett „Merre tovább?” című tanulmánykötet Romsicsnak a magyar történelem és a nemzeti emlékezet tudatos alakítására irányuló politikai elemzését tartalmazza. Romsics megjegyzi, hogy a magyar történelem soha nem vált olyan világossá és stabilvá, mint más országokban, például Lengyelországban vagy Franciaországban, ami megkönnyítette, hogy a XX. század politikai fordulatai gyökeresen átalakítsák a történelem bemutatását és értelmezését.
A tanulmányban Romsics arról értekezik, hogy a Fidesz 2010-es választási győzelmét követően új korszakot nyitott az emlékezetpolitikában, amelynek részleteit alaposan elemzi. E megközelítés reveláló betekintést nyújt a kultúrharc dinamikájába, valamint a tudatos manipuláció és hazugság rendszerszerű alkalmazásába. Kiemeli, hogy a történelem- és irodalomtanítási anyagok, valamint a közszolgálati média tartalmi politikájának alapos felülvizsgálata elengedhetetlen, hogy szakmai szempontok alapján cáfolhassák a történeti tévhiteket és legendákat.
Gyurgyák János, a Kádár kell című kötet kiadásának felelőse, a politikai történéseket mélyebb összefüggésben vizsgálja. Ő arra a következtetésre jut, hogy nem csupán a kádárista társadalom mentalitása és szerkezete miatt eredményezi a Fidesz sikereit, hanem a történelmi kontextus is jelentős szerepet játszik. Megállapítja, hogy a II. világháborút követően a kommunista rezsim szétverte azokat a társadalmi rétegeket, amelyekben még léteztek polgári erények. Az első világháború utáni antiszemitizmus hatása, valamint a polgári osztály csökkenése és az ’56-os exodus tovább súlyosbította a helyzetet.
Kiemelendő, hogy Gyurgyák a Kádár-korszak nosztalgiájának okait is feltárja, mely elsősorban Orbán Viktorék célja által teremtett társadalmi átalakítás szükségességére és a nemzeti tőkésosztály koronavírus-gazdasági válságban való felemelkedésére világít rá. Új uralkodó osztály létrehozására törekednek, amelyet szociális intézkedések, mint a rezsicsökkentés és a különféle adómentességek stabilizálnak.
A gazdasági helyzet kritikájának részletes elemzése, valamint a javuláshoz elengedhetetlen reformok bemutatása során Halmai Péter, László Csaba és Csaba László kutatásaira hivatkozik, amely alapján a Magyarországot érintő lemaradás nem tagadható. Kiemeli, hogy az évtizedek óta fennálló szuverenista irányvonal kiigazítást igényel, ha a cél a gazdasági növekedés és jólét. A keleti nyitás és a Kínával való gazdasági kapcsolatok kiépítése nem bizonyult a várt megoldásnak, csupán elábrándozás maradt, aminek jobb jövőt kellene szolgálnia.
Az írás végén Jeszenszky hangsúlyozza, hogy Orbán rendszerének távozása elengedhetetlen a magyar társadalom regenerálódásához, hiszen a politikai helyzet megoldása a jövőt alapjaiban határozza meg.