Orbán Viktor mágiája: A látvány mögötti valóság
Orbán Viktor politikai hatalmának megőrzése érdekében egy olyan misztikus előadást rendezett, amely jól tükrözi a drámai politikai játék valóságát. A helyszínen felépített színpad már nem csupán egy rendezvény színtere, hanem a politikai mítosz újraformálásának kerete. Az alternatív narratívák kiépítése mögött a sűrű füst és a vakító fények egy olyan illúziót keltenek, amelyben a valóság hajlamos háttérbe szorulni.
Rendezvények, mint rituálék
A megszokott politikai előadások már régóta nem csupán politikai üzenetek közvetítésére szolgálnak; ezek ma már szertartások, ahol a kegyelem alatt álló hívek újra meg újra megerősítik hitüket. Az illúziókedv és a fényeffektusok játéka mögött azonban a politikai elitek szorongása és a mögöttes valódi problémák köszönnek vissza. A nagyszabású gálák a reményeik és félelmeik rituális kifejezéseivé váltak.
A hétköznapi valóság és a politikai színház ellentéte
Miközben a színpadon zajló ünnepségek hatalmas lelkesedést mutatnak, a valóság kemény és elhanyagolt. Az emberek a pénztárcájuk és a mindennapi életük nyűgje alatt szenvednek; a közkiadások, az infláció és a megélhetési válság igazi problémák, amelyekkel szembe kell nézniük. Az állampárt hókuszpókjaiként a kormányzati rendezvények helyett fontos lenne, ha a valódi kérdésekre összpontosítanának.
A hívők és a régi mítoszok
Orbán rendszere egyre inkább vallássá alakul; a rendezvények mára szertartásokká váltak, ahol a hívek közösen osztoznak az ősi mítoszokon. Az egység és a közös célok keresése helyett azonban sokkal inkább a múlt megőrzésére irányul a hangsúly, miközben a valóság egyre hangosabban követeli a változást. A színfalak mögött az igazi válság tükröződik, amely nemcsak politikai, hanem szociális és gazdasági síkon is megjelenik.
A látvány és a valóság összeomlása
Minél több energia és pénz folyik a politikai szertartásokba, annál nyilvánvalóbbá válik a rendszer sebezhetősége. A hatalom ígéretei egyre inkább elhalványulnak, az emberek pedig egyre fásultabbak a kitalált diadalmas narratívák iránt. A késői Kádár-korszak képei elevenednek meg, ahol a díszletek csillogásán túl a szürke valóság feléled.
A paradoxon fogságában
Bár Orbán rendszerének látszólagos előnyei vannak, a felhalmozott félelmek és kétségek mélyen gyökeret vernek. Kérdéses, hogy a politikai színház milyen mértékben képes elrejteni a valóságot, és meddig lehet fenntartani a látszólagos harmóniát a diszkó fényei és a dekadens rendezvények mögött. A kérdés nem az, hogy a show meddig tart, hanem hogy a közönség mikor fog unni bele a perpetualitásba és a semmitmondásba.
A csend és az összeomlás
Amikor végre elhallgat a zene és kialszanak a fények, a visszamaradó csend már nem csupán egy esemény vége, hanem a valóság súlya, amely előtérbe kerül. Orbán Viktor gálaműsorai egyre inkább az önámítás tükrévé válnak, és amit a hatalom kommunikál, az már rég nem a jövőről szól. A közönség az otthoni valóság felé távozik, amely nem hazudik, és amely kérdéseket tesz fel a fennálló renddel kapcsolatban.
Forrás: hang.hu/publicisztika/orban-arenacirkusza-egy-torzsi-kultusz-szeansza-hivoknek-181027