NER-BEN RAGADT GAZDASÁG: A VALÓSÁG ÉS A HAZUGSÁG HATÁRÁN
Orbán Viktor és Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter arra a megdöbbentő felismerésre jutott, hogy a magyar gazdaság évek óta stagnál. Az EU belső piaci jelentéstevőjével való tárgyalások során világossá vált, hogy azokat a boldog álmokat, amelyek a gazdasági növekedésről szóltak, immáron a valóság hideg szele fújja el. Míg a kormány azt a látszatot akarja kelteni, hogy a gazdasági motorok beindításához egy újabb akcióterv szükséges, a valóság az, hogy a múlt hibáiból egyenesen a jövő csapdájába sétálunk bele.
A TELJESÍTMÉNY HIÁNYA ÉS AZ INFLÁCIÓ SÚRÍTÁSA
Nagy Márton elképzelései a növekedésről szinte már müzliként fogyaszthatóak, hiszen az eddigi tendenciák nemcsak várakozásainkat, hanem a mindennapi életünket is megkérdőjelezik. A kormányzati ígéretekhez képest az ország valós helyzete inkább stagflációval sújtott, mintsem virágzó gazdasággal. A magas infláció szorításában tenni akarásról beszélni a legnagyobb cinizmusra vall. Miért is lenne hiteles egy olyan vezetés, amely évek óta nem találja el a gazdaság jövőjét, sőt, a növekedést megillető optimista előrejelzésekbe is már a számok helyett csupán szavakat önt?
AZ ÚJ AKCIÓTERVEK ÁRNYÉKA
Augusztus negyedikén, a Kossuth rádióban Orbán Viktor némiképp koncepció nélkül nyilatkozott az új munkahely- és iparvédelmi akciótervekről, amely újabb bukásnak ígérkezik. Miért vannak szükségszerű az újabb tervek, ha az eddigiek csúfosan megbuktak? A konkrét cselekvési terv helyett egyre inkább a hibákat keresik, és a felelősséget folyamatosan elhárítják az EU és az Egyesült Államok irányába.
RECEPT A KUDARC ELKERÜLÉSÉHEZ?
Mellár Tamás közgazdász egyértelműen jelzi, hogy az állami vezénylettel irányított iparpolitikából semmi jó nem sülhet ki. Az összes kísérlet csak a pátoszos frázisok szintjén marad, míg a valós problémákra nem kínál megoldást. Az igazi kihívást nem a kisvállalkozások lemaradása jelenti, hanem a gazdasági szerkezet egészségtelensége. A kormány nemhogy előre mutatna, inkább visszafelé lépked, és a probléma forrását képes egy olyan rugalmas, versenyképes helyzetként ábrázolni, amelyben csak a kormánynak való lojalitás segíthet a fejlődés helyett. Ez az alapvető hiba csak súlyosbítja a helyzetet, hiszen a valódi versenyképesség megteremtése a jelenlegi gyakorlat mellett elképzelhetetlen.
A PIACI FÜGGETLENSÉG HIÁNYA
Ami igazán problémás, az a központosított gazdasági irányítás, amely már jó ideje rombolja a piaci dinamizmust. Az uniós támogatások ad hoc odaítélése, a mandátorok és az állami megrendelések kiemelkedő aránya mind a feddhetetlenség hiányára utal. A kormánynak meg kellene tanulnia, hogy az egészséges piaci szelekció kialakulását kellene támogathatnia, nem pedig az állami beavatkozás folytatását, amely a szabadpiacot és a vállalkozások függetlenségét megfojtja.
MI VÁR RÁNK A JÖVŐBEN?
Összességében elmondható, hogy az Orbán-kormány nem képes arra, hogy kilépjen a saját maga által teremtett mocsárból. Az új akciók, amelyeket a kormány mostanában felvonultat, nem nyújtanak semmiféle valódi megoldást. A hibás gazdaságpolitika továbbra is a sekélyes ötletek és rövid távú kedvezmények végtelen körforgásába zárja a kormányt, míg a gazdaságnak igazi reformokra lenne szüksége. A NER rendszerének fenntartása csak a mi pénzünkkel és jövőnkkel való visszaélés, ami az ország jövőjét tekintve komoly kockázatot jelent.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/35. számában jelent meg augusztus 29-én.
Forrás: hang.hu/gazdasag/ner-ben-ragadt-gazdasag-179918