Juhász Árpád: A legnagyobb titokban megalapítottuk a huron indiántörzset
Juhász Árpád, indián nevén Kóborló Farkas, geológus és természetfilmes, legújabb könyvében, amely „Illegális indiánok” címmel jelent meg, nem csupán a valós indián kultúrákat tárgyalja, amelyekkel pályafutása során találkozott, hanem saját gyermekkori tapasztalatait is megosztja az indiánkultúráról. A könyv bemutatja, hogy hogyan fedezte fel ezen kultúrák létezését Magyarországon, és milyen hatással voltak ezek az élmények életére.
A kapcsolatfelvételt az indián kultúrával még az ifjúsági cserkészévei alatt kezdte, amikor is egy idősebb cserkésztársa, Wiesler József – indián nevén Kószáló Éji Sas – bemutatta Borvendég Deszkáss Sándor, azaz Fehér Szarvas indiánregényeit. Ezek a művek nemcsak izgalmas kalandokat meséltek el, hanem a magyar indiánmozgalom részét is képezték, amely gyerekek közösségeiből állt, akik indiánnak öltözködtek és az amerikai őslakosok szokásait utánozták. A könyvek népszerűsége azonban a második világháború után radikálisan csökkent, sokszor betiltották őket, így hozzáférhetőségük is nehézzé vált. Ennek ellenére Juhász Árpád számára ezek a történetek igazi inspirációt jelentettek.
Az indiántáborok szervezése miatt Wiesler József hirtelen eltűnt, majd kiderült, hogy a recski kényszermunkatáborba vitték, mivel a hatóságok a gyerekek felnőtt közösségekbe való tartozását pedig ellenséges ifjúság elleni szervezkedésnek minősítették. 1949-1950 fordulóján minden, párt által nem ellenőrzött csoportosulás potenciális kockázatot jelentett a rendszer számára. Wieslert a recski tábor 1953-as felszámolása után sem engedték szabadon, sőt, egy újabb eljárást indítottak ellene, amelyben amerikai néprajzi kutatások leple alatt való kémkedéssel vádolták, amiért két év börtönbüntetést kapott a várpalotai bányában.
Ezek az események késztették Juhász Árpádot és néhány társát arra, hogy a legnagyobb titokban megalapítsák a huron indiántörzset. Az indiángyerekek közösségének titkos felnőtt formáit öltötték magukra, mivel nyíltan ilyet játszani közel sem lett volna biztonságos a rendszer alatt. Így, bár ők csak a játék szintjén élték meg az indiánkultúra szokásait, egy komoly hagyomány védelmezőivé váltak a magyar indiánmozgalom szempontjából.
Juhász Árpád életében ezt az élményt sosem vesszük alapul csupán játék formájában. Számára ezek a gyermekkori események nemcsak felejthetetlen kalandot jelentettek, hanem alapvető identitásformáló tapasztalat volt, amely kihatott a későbbi pályafutására is, ahogy mélyebb megértéshez juthatott az őslakos kultúrák iránt.