Pálfi György: Nem vagyok én senki kutyája
Pálfi György legújabb filmjének középpontjában egy tyúk kalandjai állnak, amely a társadalmi hierarchiát vizsgálja. A film Görögországban készült, és április 2-ától vetítik a mozikban. A rendező a legkisebb egységet kereste az emberi kapcsolatokban, amely a tyúkban testesül meg, mint a hierarchia legalja. Ezzel párhuzamosan megfogalmazódik egy nagyobb, az egyéni határokon túlnövő probléma is, amely az emberi cselekedetek következményeit vizsgálja.
Pálfi így nyilatkozott a választásáról: „A tyúk a semmivel és a jelentéktelennel való kapcsolatomat akarta tükrözni. Ezzel szemben áll egy olyan dolog, ami messze túlnő az egyénen, és ezt a feszültséget szerettem volna kibogozni.” A rendező kifejezte érdeklődését az állatok iránt, és a tyúk „csodálatos, titokzatos létformáját” emelte ki, amely a film fő motívumává vált.
A film elkészítése során a rendező nyolc különböző tyúkkal dolgozott, lehetővé téve, hogy az állatok viselkedését és reakcióit hozzáigazítsák a forgatáshoz. Mint mondta, a tyúkok fáradékonysága miatt volt szükség a váltásra, amit ügyesen beleépítettek a film készítési folyamatába. Pálfi emlékeztetett, hogy bár a forgatókönyv tervezése hosszú folyamat, a legizgalmasabb a megvalósítás, amely tele van kihívásokkal.
Az interjú során elhangzott néhány kérdés is a rendező társadalmi kritikáit illetően, amelyek a filmmel párhuzamosan merülnek fel, beleértve a szakmai élet nehézségeit és az eddigi munkáihoz való viszonyt, valamint azt, hogy mit érzett, amikor egy Wass Albert-adaptációt beadott. A nézők várhatták a válaszokat, amelyek részletesen kifejtették a rendező nézőpontját és gondolatait a művészi lehetőségekről és a filmipar kihívásairól.
A teljes interjú és a közönségre gyakorolt hatások megértéséhez ajánlott a plusz előfizetés, mely lehetővé teszi a Magyar Hang hetilap elérését, így mélyebb bepillantást nyerhetünk a rendező gondolataiba a Tyúk film kapcsán.