A hatalom árnyékában: tizenkilenc év vetítése
Minden, amit a Fidesz uralma alatt ma látunk, távol áll bármiféle ideológiai vagy értékrendi folytonosságtól. Ez nem egy valódi jobb- és baloldali eszmecsere eredménye. Ez a gátlástalan hatalomtechnikai gépezet diadala, amelyet táplál a közpénzek végtelen forrása. Ebben a rendszerben már nincsen helye értékeknek, csak illúziók és vetítések váltják fel a valódi hitvallásokat. A ‘győzelem’ pedig nem az értelem vagy ideálok sikere, hanem az erőből és manipulációból fakadó fölény. Egy rémálomból szőtt valóság látványa ez, ahol a múlt hazug képviselői saját szabályaikat írják át, a hatalomhoz fűződő zsigeri érdekeik mentén.
Egy változó világ árnyékában
A világrend döbbenetes gyorsasággal alakul át. A Nyugat által évszázadokon át felépített demokratikus struktúrák lassan dőlnek romba, és a helyüket átveszi a bomlasztó nacionalizmus és önérdek politikája. Az amerikai politika új, agresszív fordulata nem csak a külpolitikát változtatja meg, hanem az egész nemzetközi stabilitást veszélyezteti – kezdve a NATO bomlasztási kísérleteivel, a vámháborúk mélyítésével és az ukrán krízis hidegvérű alábecsülésével.
Miközben Ukrajna térden állva küzd önmaga túléléséért, az új „erősemberek” csak rúgnak bele kegyetlenül. Az igazi bátorságot helyettesíti a cinizmus és az álszentség, miközben azok, akik valódi áldozatok, háttérbe szorulnak és elvesznek a populista narratívák között. Ez nem más, mint egy kiszámíthatatlan és veszélyes időszak, ahol a gyengeséget kinevetik, az igazságot elnyomják, és a hatalomnak tapsolnak azok is, akik az erkölcs nevében lépnek a színpadra.
Hová lett az érték?
A politikai diskurzus teljesen elvesztette a tisztesség és értelem utolsó szikráját is. Az olyan hangok, mint egy György Attila vagy egy Kohán Mátyás, cinikus ablakon keresztül szemlélik a tragédiát; vakok a valódi felelősségre. Ez egy olyan közeg, amely nem tűr meg értékalapú vitát vagy emberiességet. Ez nem politika – ez paranoiával és önérdekkel átszőtt játszma. A másik oldalon állnak azok, akik csendben, de határozottan tartanak tükröt. Az ilyenek – mint Pál Feri atya – megpróbálnak emlékeztetni arra, hogy az áldozatok itt vannak, és az elkövetők nevei is világosak.
A két világ között húzódik nemcsak egy filozófiai, de egy valóságbeli szakadék is. Az erkölcsi alapok erodálódása felgyorsult, és már nincs tér arra, hogy a szavak bármi fontosabbat jelentsenek, mint egyszerű manipuláció eszközei. Morális minimum? Közös értékek? Üres szavak csupán ott, ahol mindezeket rég elfeledték, vagy sohasem léteztek igazán.
A visszatérő múlt fenyegetése
Kétségtelen, hogy a hatalmi játszma legfőbb mozgatórugója továbbra is a pénz és a befolyásvágy. A 4 + 15 év a Fidesz uralma alatt csak emlékeztető arra, hogy az, ami hajdanán politikai küzdelem volt, ma már csupán egy vállalati struktúrába ágyazott saját érdek. És itt nem csupán az ország sorsa forog kockán, hanem az emberek jövője is, akiknek a nevét ezek az eszmék ismerni hivatottak.
A valóságban mindez már messze nem is ideológiák küzdelme. Ez a zajos többség szándékos bénultsága, akik gúzsba kötve nézik, ahogy az alapvető szabadságokat naponta írják felül. És amíg más vérében tocsogunk, hová tűnik a látomás egy igazságosabb társadalomról? Ez marad a nagy kérdés a díszes színfalak mögött. Egy kérdés, melyre talán sosem érkezik válasz.
Forrás: hang.hu/magyar-hang-plusz/mas-vereben-tocsogni-173694