„Amíg a kezem mozdítani tudom, Boti velem marad”
Koncz Tamás 2025. december 25., 11:30
Egy hivatali mulasztás következtében jelentős anyagi támogatástól esett el Ibolya, aki magatehetetlen unokáját, Botondot gondozza egyedül. A nyugdíjas nő, szelíd kitartással harcol az igazáért, míg a legnagyobb segítséget civilektől kapja, nem pedig az államtól.
A kis szoba meleg és tiszta atmoszférája éles ellentétben áll a kórházi ágy és a méretes oxigénpalack látványával. Ott, a középpontban pihen Boti, aki a tévé előtt ül a kerekesszékében, és egy gyerekcsatornát néz. Arcán néha a fájdalom árnya suhan át. A nagymamája, Ibolya aggódva figyeli, ahogy az unokája köhögni kezd, s azonnal kézbe veszi a nyálelszívót, amelyre Botond nehézlégzése miatt van szüksége.
A szoba a világuk
A takaros kis szoba, ahol élnek, jelenti számukra a világot. Korábban a kertbe is ki tudtak menni, de a gégeműtét óta ezt az oxigénpalack és a gyógyászati eszközök használata megakadályozza őket.
A Zala megyei Magyarlak család története 14 éve drámai fordulatot vett, amikor a kórházi vizsgálat során kiderült, hogy Botond kisagyának jelentős része hiányzik, ami a mozgásáért és beszédkészségeiért felelős. Az anyja a szülőszobát követően nem akarta hazavinni a kisfiút, végül elhagyta a családot, maga után hagyva férjét és két egészséges gyermekét. Ibolyának a doktornő figyelmeztette, hogy ez hatalmas felelősség, mivel Botond élete folytatásáért neki kell felelnie. A nagymama azonban készen állt a kihívásra: „Ahogy a kicsi rám nézett a kórházi ágyból, mintha tudta volna, hogy én leszek az, aki gondoskodik róla,” mondja könnyek között.
Hivatali mulasztás következményei
(…) Ibolya története tovább bonyolódik, amikor egy hivatali mulasztás miatt jelentős juttatástól esik el. Egy hívás során a Vas megyei kormányhivatal ügyintézője tájékoztatta őt nyugdíjának kellő időben történő elindításáról. Az asszony azonban nem kapott információt arról, hogy még néhány hónapig várnia kell a nyugdíjkérelem teljesítása érdekében. E tények ismeretének hiánya miatt csupán egy töredékét, 74 ezer forintot utaltak a számára a várt 290 ezer forintos gyermekek otthongondozási díjból.
„Az életünk egyre nehezebbé vált, ahogy minden szükséges orvosi segédeszköz megvásárlásához egyre kevesebb pénz állt rendelkezésünkre. A férjem elhunyta után a rendes életvitelhez szükséges anyagi keretek is szűkültek,” mondja Ibolya fázósan.
Rengetegen segítettek
A hivatali mulasztás következményeként egy sor nehézségbe ütköztek, de sokan támogatták őket. Ibolya például elmondta, hogy a helyi sportklub szurkolói évek óta adományoznak ruha- és gyógyszereket, emellett egy helyi cég, a Gravitáció Kft. építőanyagokkal segítette a házuk fejlesztését. „Nélkülük nem tudtunk volna megélni. Rengeteg segítőkész ember állt mellettünk,” mondja a nagymama, miközben Botiért aggódva fürkészi a kórházi ágyat.
A beszélgetés végén felmerül a kérdés, hogy miért nem Botond apja vállalta magára az ellátását, de a válasz az ő pénzügyi helyzetében keresendő.
Állami felelősség
Szabó Attila, a Társaság a Szabadságjogokért jogsegélyszolgálati szakértője megjegyezte, hogy önmagában a tájékoztatás hiánya morális és jogi szempontból is elfogadhatatlan. A TASZ javaslatot tett arra, hogy az alapvető jogok biztosához forduljanak a kérdés tisztázása érdekében. A vizsgálat azonban nem hozott eredményt, mivel a közigazgatási szerv nem volt kötelezhető minden érintett lehetőség kimerítő ismertetésére.
Ibolya helyzete és Botond ellátása ügyében mindenképpen szükséges a változtatás, illetve a hatékony információáramlás biztosítása. Az állam felelőssége, hogy támogassa őket, hiszen Botond élete nem csupán a nagymamája áldozatos munkájára épül. „Hinnünk kell abban, hogy a rendszeren lehet változtatni,” zárja szavait Szabó Attila.
Ha úgy érzik, hogy támogatni szeretnék Botondot és Ibolyát, az alábbi számlaszámon tehetik meg: Horváth Antalné K&H 10402702-86768880-72551001.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang karácsonyi, 2025/51-52. dupla számában jelent meg.
Forrás: hang.hu/belfold/amig-a-kezem-mozditani-tudom-boti-velem-marad-183698