Budapest az én hazaszeretetem
Lázár Fruzsina írása, 2026. január 04.
A fővárosi kávéházak klasszikus lila füstje, az apácák modern főzési hagyományai és a múlt század brutális hatásai egy ember életében – Saly Noémi művelődéstörténész, író és a Tabán díszpolgárának életét és munkásságát kísérhetjük figyelemmel az interjúban. A Tabán, amely az ismeretek szerint mindig is „örökös újrakezdő” városrész volt, számos történetet rejteget, és Salyt is mélyen érintették a helyi emberek sorsai.
Saly Noémi a Döbrentei utca 8. szám alatt nőtt fel, ahol több mint kilencven lakó életét elemezte a „Micsoda népek” című munkájában. A történetek között kiemelkedik gróf Zichy István esete, aki látta egy nőt az utcán, és azonnal tudta, hogy ő lesz a felesége. A történet nemcsak a romantikát, hanem a XX. század tragédiáit is bemutatja, amelyeken keresztül Budapest mindennapi élete és sorsa átszőtt.
Az 1947-es évek emlékei között a Saly család hazatérése a romos lakásba is felidéződik. „Egy szoba volt lakható, a többinek mennyezete sem volt” – meséli a múlt megpróbáltatásait, amelyekben a család a romos otthont igyekezett helyreállítani. A ház államosítása előtt édesanyja albérlőket hozott a házba, hogy a rendbehozatal folytatódhasson.
A Tabán megmaradása érdekében végzett kutatásai, mint például a „Budapesti Kultúrtörténeti Séták” sorozatban, a múltra és a jövőre irányítják a figyelmet. E városrész története az újrakezdés jegyében indult, hiszen a török hódoltság után a Tabán nulláról építkezett. A XX. század elején a filoxéra miatt újfajta bűnözési formák virágoztak, amikor az emberek kisebb vendéglőket nyitottak, hogy megélhetésüket biztosítsák. A városrendezés folyamata során a Tabán lebontása már a jövő hírét vitte, az épületállomány pusztulásába kezdett merülni, és súlyosan megsínylette Budapest történelmi viharait.
Ma a Tabán fővárosi park, de az aggodalomra okot adó hírek mindennaposak. Az Oxygen Wellness épülete már megépült a közelben, és a Rác fürdő melletti szálloda is szürke árnyként lebeg a jövő előtt. Saly Noémi aggodallal tekint a város jövőjére, amely elmúlt évtizedek tapasztalataiból ismerős, hiszen a városkezelés mindig kiteheti a „területhasználati engedély” táblát.
A kávéházak történetének kutatójaként Saly rámutat, hogy a múltban a kávéházak nem csupán információs központok voltak, hanem a kulturális élet színterei is. A Pest-Buda kereskedelmi versenye és a mezőgazdaságból élő emberek feszültségei az irodalmi kávéházakká formálódtak, ahol írók és költők emelkedtek ki. A kávéházak különböző foglalkozású emberek találkozóhelyei lettek, tükrözve a város változó karakterét.
Saly Noémi nemcsak a múltról beszél, hanem a gasztronómiatörténetről is, hiszen a bakonybéli apácák receptgyűjteményei bemutatják, hogyan lehetett a keveset és olcsót finom ételekké alakítani. Az apácák főzési szokásainak öröksége a mai zero waste trendekkel is kritikus összhangban van, hiszen nem pazarlásról, hanem a fenntarthatóságról van itt szó. Az elfeledett tudás és a hétköznapi ételek bemutatása újraéleszti a múlt értékeit, amelyek szellemi és lelki értelemben is gazdagítanak.
A díszpolgári cím számomra különösen fontos, hiszen Budapest az én hazaszeretetem. Emlékszem, hogy a kávéházak valaha a város életének szívében álltak. A múlt és a jövő összefonódik, és a figyelem a következő generációkra irányul: mit tudunk adni a városnak, ami a jövőbe vezet?
Ez az interjú betekintést nyújt Budapest gazdag történetébe, amely nemcsak építészeti örökség, hanem annak élő szelleme, amely a város folyamatos megújulásában rejlik. Számos kérdés merül fel a jövővel kapcsolatban, de az biztos, hogy Budapest nemcsak a múlt, hanem a jövő városa is.
Forrás: Magyar Hang
Forrás: hang.hu/budaihang/saly-noemi-budai-hang-184026