Meggyengült ugyan az iráni rendszer, de azért még stabil lábakon áll
2026. március 2-án, Hajdú Péter által írt cikkben Balázs Péter, volt külügyminiszter kifejtette, hogy bár az iráni rendszer megroggyant, még mindig szilárd alapokon áll. A konfliktus kiterjedésének valószínűsége alacsony, hiszen újabb államok becsatlakozása a harcokba nem várható, főként, ha figyelembe vesszük az Öböl-menti amerikai támaszpontokra és ciprusi brit bázisokra mért támadásokat. A fő szemben álló felek az iráni hatóságok és az Izrael-USA szövetség.
Balázs megjegyezte, hogy a modern háborúk, amelyek precíziós eszközökkel zajlanak, általában gyorsan véget érnek, kivéve néhány kivételes esetet, mint például az ukrán területszerző háború. Az Egyesült Államok céljainak elérése kényszerítheti az iráni vezetést arra, hogy feleljen a tárgyalóasztalnál.
Azt is hangsúlyozta, hogy Donald Trump, az amerikai elnök, a konfliktus gyors befejezésének érdekében fokozhatja a támadások intenzitását, mivel jelenleg nincs olyan belpolitikai erő, amely megállítaná vagy ellenőrizhetné a katonai lépéseit. Az otthoni politikai helyzet is kedvez Trump számára, hiszen az ellenzék, a Demokrata Párt, igyekszik megtalálni a helyét a 2024-es választások után. Trump azonban gondosan mérlegeli a kockázatokat és a potenciális veszteségeket, ahogyan azt más országokkal kapcsolatos támadások során is tett, például Venezuelában.
Az olajárak apadása is figyelmet érdemel, Balázs azonban megnyugtatott, hogy az energiaellátás szempontjából nem várható tragikus fordulat, még ha a konfliktus elhúzódik is.
Az iráni belpolitikai helyzetben megfigyelhető, hogy a teokratikus vezetés, amely Reza Pahlavi sah elűzése óta formálódott, mélyen beágyazódott a társadalomba, és jelentős többség támogatja politikájukat. Az ellenzék növekvő ereje, amely nyugati típusú életet szeretne, a teokraták elnyomása ellenére is erősödik. Balázs véleménye szerint, ha az iráni emberek vágyakozása a középkori rendszerek megszüntetésére elég erős, az összpontosíthatja a vezetés figyelmét a tárgyalásokra, hiszen az atomfegyverektől való lemondás kulcsfontosságú a tartós béke eléréséhez.
Ugyanakkor fontos észben tartani, hogy a jelenlegi támadások ideje és célja nem minden esetben igazolható az iráni atomfegyvergyártás vészhelyzete miatt. A legutóbbi támadások, amelyek a iráni nukleáris program beruházásait célozták, azt mutatják, hogy az ország jelenleg messzebb áll az atomfegyverek gyártásától, mint valaha.
David E. Sanger a The New York Timesban kifejtette, hogy Trump döntését az iráni rendszer meggyengülése indokolta, amely a múlt nyári légicsapásokat követően erős tiltakozásokhoz vezetett. Trump e támadásokkal szeretné lehetőségét adni az iráni rezsim megdöntésére.
Fontos megemlíteni, hogy Trump üzenete az iráni ellenzékhez az volt, hogy Amerika végre hajlandó támogatni őket, azonban a valóság az, hogy a korábbi lázongások elfojtása, valamint a börtönökben lévő ellenzékiek tömegei arra utalnak, hogy a teokratikus hatalom nem áll gyenge lábakon.
Ugyanez a vélemény oszlik meg Szalai Máté, a Clingendael Intézet és a Budapesti Corvinus Egyetem munkatársa által, aki megjegyzi, hogy míg a rezsim bukásának esélyei nőttek, a globális konfliktus elmélyülésének esélye továbbra is csekély, mivel Irán kulcsfontosságú támogatói, Oroszország és Kína, nem szándékoznak beavatkozni.