Meghalt Czigány György
2026. április 7-én elhunyt Czigány György, a Ki nyer ma? című népszerű zenei vetélkedő műsorvezetője, akit sokan egy sokkal szélesebb és sokszínűbb életműről ismernek. Czigány György 1931. augusztus 12-én született. Kilencvennégy éves korában távozott, hiszen már hosszú ideje nem szerepelt a nyilvánosság előtt, de úttörő próza- és verskötetei egészen a múlt évtized végéig folyamatosan megjelentek.
A József Attila-díjas író és költő az 1970-es évektől vált ismertté, érdeklődése széles spektrumú volt, ami a műveiben is megmutatkozott. Írt vígoperát, sanzon-oratóriumhoz verseket, műveire pedig az olyan figyelemre méltó címek utalnak, mint a Lacrimosa, a Mozarttal vacsorázok, vagy A Teremtő ministránsai. Az ötvenes évek elején a Zeneakadémián tanult Kadosa Pál tanítványaként, ahol zongoraművész tanári diplomát szerzett.
Czigány György fiatalon a Magyar Rádió munkatársaként kezdett dolgozni, ahol később zenei főosztályvezetővé vált. A hetvenes évektől kezdve a Magyar Televízióban is egyre előkelőbb pozíciókat töltött be. Az ő ötlete alapján indult el 1969-ben a Kossuth rádió komolyzenei vetélkedője, a Ki nyer ma?, amely a maga idejében óriási népszerűségnek örvendett, egy olyan korszakban, amikor hasonló műsorok még csak gyerekcipőben jártak.
Beszélgetései során olyan legendás személyiségeket faggathatott, mint Szent-Györgyi Albert, Kodály Zoltán, Ottlik Géza, Pilinszky János, Solti György vagy Friedrich Dürrenmatt. Az emlékezetes zebegényi beszélgetéseken, például Nemes Nagy Ágnessel, Ottlik Gézával és Mándy Ivánnal, az utókor is megismerhette a kulturális párbeszédek mélységét.
Olyan elismerésekben részesült, mint a Liszt Ferenc-díj 1970-ben, és az Erkel Ferenc-díj 1971-ben. A József Attila-díjat 1996-ban kapta meg, míg 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével is kitüntették.
Baranyi Ferenc köszöntötte őt nyolcvanadik születésnapján, levélben emlékezve meg közös élményeikről. Baranyi egy kubai film történetével szemléltette, hogy a tennivalók mindig elvonják a halál közelgő árnyékát, és arra bátorította, hogy amíg van mit tenni az embertársaiért, addig éljen teljes erővel. Czigány életművének felfedezése a későbbiekben is lehetőséget ad arra, hogy újabb mélységeket ismerjünk meg belőle.
Czigány György emlékezete nem csupán az általa létrehozott művekben él tovább, hanem az egész magyar kultúra sajátos szövetében, amelyet hosszú és színes életével szőtt bele. Bár elment, hagyományai és hozzájárulásai még sokáig élni fognak, emlékeztetve minket a művészet és a zene fontosságára a társadalom életében.