Az Ellenglobalizmus Zsákutcája
Orbán Viktor érkezik a brüsszeli uniós csúcstalálkozóra, ahol a politikai diskurzusok egy újabb, sorsfordító állomásához érkeznek. „Abban mindenki egyetért, hogy az igazságos eljárásnak a javak kiosztásában bizonyos érdemesség szerint kell történnie; csakhogy persze nem mindenki ugyanazt az érdemességet tartja irányadónak…” – fogalmazott Arisztotelész, és ez a megállapítás éles fénnyel világítja meg a jelenlegi politikai helyzetet.
15–16 év politikai pálya hosszú időnek tűnik, és a brit munkáspárti kormányfő, Harold Wilson szavai tükrözik, ez valóban összegyűjt nem kis tapasztalatot. Orbán Viktor a magyar politikai táj abszolút rekorderévé vált, hiszen megszakítás nélkül 16 éve irányítja az országot, mellyel felülmúlta Tisza Kálmán több mint másfél évtizedes miniszterelnökségét. Tisza Kálmán idején, a modern magyar állam kiépítésének és jogbiztonságának megteremtése zajlott, míg Orbán kormányzása inkább a számok terén hoz figyelemre méltó eredményeket.
Tisza Kálmán kormánya alatt a belső átalakulások, bár nem mentesek voltak nehézségektől, a dualista állameszme keretein belül jól illeszkedtek a kor követelményeihez. Ezzel szemben Orbán Viktor politikai stratégiája a szembenállásban, a változások irányában, súlyosan megkérdőjelezhető. A dualizmus időszaka egy jól definiált keretrendszert hozott magával, amely jelenleg a felemás sikerű Orbán-kormányzás alatt kapott új értelmezést.
A kezdeti szakaszokból a magyar államiság helyreállítása érdekében tett erőfeszítések nem csupán a politikai szembenállásról szóltak, hanem sokkal inkább a társadalom és a külpolitika összekapcsolásáról. A történelmi példákból okulva az Antall József vezette koalíció célja a nyugati közösség békés integrációja volt. A szocializmus ideológiájából való kilépés, amelyet a rendszerváltozás hozott, teret adott a liberális demokrácia eszméinek – egy vágyott jóléti állam megalapozásának.
A múlt nem csupán hagyományokat hagy hátra, hanem figyelmeztetéseket is közvetít. Az 1867-es kiegyezés után a feudalizmus leváltása volt a cél, akárcsak a ’89-es rendszerváltozás után a szocializmus megszüntetése, hogy újra lejárhasson a stagnáló gazdasági építkezés. Az elmúlt másfél évtized első ígéretei kiábrándítóan alakulnak.
Vajon mi vitte csődbe az orbáni politikát? Valóban annak a jele-e, hogy Magyarország a nemzetközi közösség peremén találja magát? Az ideológia bosszúja valósággá válhat, ahogy e kérdések egyre feszítőbbé válnak a közéletben. A társadalmi gyarapodás és az erkölcsi értékek terjedése érdekében sürgető szükség lenne a politikai diskurzus átértékelésére.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, és elemzések várják! Szerezzen hozzáférést a Hang.hu üzleti hátterű anyagaihoz önálló hirdetések nélkül, és tapasztalja meg a független újságírás világát!