Forradalom és megszakított ívek: A magyar történelmi örökség
Magyarország története tele van olyan forradalmi fordulatokkal, amelyek időről időre újraírják az ország politikai és társadalmi berendezkedését. Az állandó átalakulás, a radikális változások és azok következményei mély nyomot hagytak a nemzet karakterén. Az elmúlt másfél évszázad folyamatos forrongásai – 1848, 1918, 1945, 1989 – egy közös attribútummal rendelkeznek: mindegyik deformálta és meghatározta a magyar társadalmi kohézió szerkezetét.
A 2010-es „fülkeforradalom” példázza, hogy egy politikai mozgalom hogyan képes monopolizálni a közéletet és új szempontokkal meghatározni a társadalmi normákat – helyenként teljesen figyelmen kívül hagyva a társadalmi pluralizmus alapelveit. E forradalomnak nevezett átalakulás valójában a társadalom mély színtereinek polarizálódásával járt, miközben a hatalmi diskurzus kizárta az alternatív nézőpontokat.
A törésvonalak árnyékában
Az elmúlt évtized – csakúgy, mint az előző korszakok – öt alapvető törésvonal mentén szervezte újra Magyarország politikai és társadalmi struktúráját. Az első jelentős törésvonal a mindenkori hatalmi központokhoz való viszonyban rejlik: Magyarország geopolitikailag determinált helyzetéből fakadóan mindig is rákényszerült a térség hegemón erőihez való igazodásra. Az ’89-es demokratikus rendszerváltás látszólag felszámolta az államszocializmus intézményi maradványait, de egyúttal egy újfajta függőségi rendszert is kialakított – ezúttal a Nyugat kapitalista struktúráira alapozva.
A második törésvonal a gyors és totális elitcserék hagyománya. Magyarország a modernizáció minden fordulópontján elhasználta történeti elitjeit, amelyek helyébe mindig újabb, tapasztalatlan rétegek léptek. Az ellenforradalmi Horthy-korszak éppúgy kitermelte saját elitjeit, mint ahogy a kádári konszolidáció is. A rendszerváltás utáni politikai és társadalmi polarizáció pedig tovább erősítette ezt az állandó forgatagtól terhelt mintázatot.
A harmadik törésvonal a demokratikus hagyományok korlátozott gyökerei. Az az elv, hogy „nincs demokrácia demokraták nélkül”, Magyarország számára mindig is koncepcionális kihívást jelentett. A demokratikus jogok kiterjesztése rendre formális maradt, míg a társadalmi részvétel és tudatos közösségépítés alig valósult meg lényegi értelemben, különösen a vidéki térségekben.
A negyedik érintett terület az etnikai törésvonal, amely ismételten előtérbe került: a roma közösség szociális és kulturális integrációjának képtelensége a rendszerváltás után is akut probléma maradt. Ez az állandósult szegregáció újra felidézi a történeti Magyarország etnikai konfliktusokkal terhelt múltját, amelyen a modernizáció se volt képes jelentősen javítani.
Az ötödik és talán legkritikusabb törésvonal a generációs konfliktus: a mai politikai és gazdasági rend képtelen megszólítani a fiatal generációkat, akik elidegenedettként érzékelik magukat az „apák és nagyapák Magyarországával” szemben. Az új politikai formációk, például a Tisza Párt, e szakadékot próbálják felszámolni, ám a hagyományos pártok ellenállásába ütköznek.
A közösségiség hiánya és gazdasági elszigeteltség
Hazánkban a társadalmi atomizáció tovább fokozódott a rendszerváltást követő gazdasági átalakulásokkal. Az elmúlt évtizedek szociális és jövedelmi dezintegrációja nem csupán a középosztály gyors zsugorodásában mutatkozik meg, hanem a vidéki régiók perifériára szorítottságában is. A mezőgazdasági nagybirtokrendszer, valamint a vidék fantomizálódó településszerkezete újratermelte a két világháború közötti földbirtok-rendszer problémáit, amelyhez a döntéshozatali központok csak kérészéletű programokat tudtak társítani.
Mindezek eredményeképp egy olyan társadalmi szerkezet jött létre, amely mérhetetlenül fragmentált, tele van aláaknázott értékekkel és strukturális hátrányokkal. A közösségi szellem, amely a nyugat-európai demokráciák alapját képezte, Magyarországon mindig hiányos maradt. Ezért a politikai és gazdasági folyamatok napjainkban is sokkal inkább az individuumok közötti mellőzési dzsungelszabályok szerint alakulnak, mintsem egy közös nemzeti érdek alapján.
A 21. század kihívásai
Az ezredforduló utáni Magyarország a monetarista forradalom permanens állapotának foglyaként úgy próbál eligazodni a változó globális erőtérben, hogy közben identitás- és kohéziókrízisei további terheket rónak az ország alkalmazkodóképességére. Az állandó forradalmi átrendeződések perspektívája helyett talán ideje lenne átgondolni, mit is jelenthet egy stabil, fenntartható és valós társadalmi integráció Magyarország számára.
Forrás: hang.hu/publicisztika/forradalom-utan-i-173660