A múzeumi központosítás: kitűzött célok és valóság
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNMKK) grandiózus tervként érkezett a kulturális életbe. A kormány komoly ambícióval, zajos bejelentéssel mutatta be ezt a gigaszervezetet, amely a Széchényi Ferenc Közgyűjteményi Központ néven indult el, azonban nevéből gyorsan eltűnt Széchényi Ferenc öröksége, és egyszerűen MNMKK-ként ismertté vált. Az elképzelés szerint a szervezet alá kerültek nagy múzeumok és gyűjtemények, köztük a Magyar Nemzeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, az Iparművészeti Múzeum és még sok más intézmény.
Redukált források gigantikus elvárásokkal
A központosítás mögött meghúzódó szándékot sokan már az elején átlátták. Demeter Szilárd vezetésével a kulturális holding valójában egy 20 százalékos költségcsökkentést célzó projektként indult, amelyet a 2024-es költségvetési visszavágások még tovább mélyítettek. Az érintett intézmények finanszírozásának jelentős csökkentése a működési költségeknél 15 százalékos megvonást jelentett. Ez pedig olyan környezetet teremtett, ahol az elvonások nem bőkezűségről, hanem a megszorításokról árulkodtak.
Az alkalmazottak és az infrastruktúra küzdelme
A közel 1700 alkalmazottat foglalkoztató MNMKK irányítása alatt a rendelkezésre álló források szűkülése egyre érezhetőbb lett. Maga Demeter Szilárd is elismerte, hogy az intézmény égető szükségletei meghaladják a rendelkezésre álló keretet. Sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, hogy csak az épületek felújítására 150-200 milliárd forintra lenne szükség. A dolgozók elégedetlensége világosan tükrözi, hogy a mindennapi működés során folyamatos akadályokkal és feszültséggel kell szembenézniük.
Egy nagyívű terv árnyoldalai
Azon túl, hogy a központosítás deklarált célja a költséghatékonyság növelése volt, a dolgozók és az érintett intézmények folyamatosan jelzik a fennálló problémákat. A kulturális terület már eddig is erőforráshiánnyal küszködött, és a mostani lépések nem enyhítették ezt. Sőt, a kényszerű összevonások és elvonások újabb problémák sorozatát idézték elő, amelyek kezelése ismét csak pénzügyi forrásokat és átgondolt irányítást igényelne.
„Túszul ejtett” műkincsek és a kulturális értékek veszélyeztetése
A műkincsek „túszul ejtéséről” és az infrastruktúra romlásáról szóló beszámolók csak tovább mélyítik a helyzet súlyosságát. Sok dolgozó és szakember szerint ezek az intézkedések komolyan veszélyeztetik a kulturális örökséget, ami az ország történelmi emlékezetének megőrzéséért vállalt felelősséget is fenyegeti. A figyelmeztető jelek egyértelműek: ha a finanszírozás kérdése nem oldódik meg, a kár maradandó lesz.
Háttérben meghúzódó stratégia
A központosítás ígéretesnek tűnhetett a kezdetekkor, azonban az idő múlásával egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a nagyszabású tervek mögött valójában a túlzott költségvetési megszorítás húzódik. Az MNMKK-val kapcsolatos helyzet rávilágít arra, hogy a kulturális szféra parlagon hagyása nemcsak az érintett intézményeket, de a magyar társadalmat is hátrányosan érinti, hiszen a kulturális örökség fenntartása mindenki érdekében áll.
Forrás: hang.hu/magyar-hang-plusz/magyar-nemzeti-muzeum-kozgyujtemenyi-kozpont-demeter-szilard-173928