Politikai árkok és botrányok
A Magyar Tudományos Akadémia és független szakmai testületek egyre gyakrabban kerülnek össztűz alá, ha véleményt nyilvánítanak az országot érintő politikai kérdésekről. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum igazgatója szerint még a miniszterelnök március 15-i beszédének bírálata is megengedhetetlen politizálás. Az ilyen helyzetek rávilágítanak arra, hogy a kormány által támogatott intézmények és személyek bármilyen, az álláspontjuktól eltérő véleményt fenyegetésként élnek meg.
Varga Zs. András, a Kúria elnöke szintén nem bírta elviselni, hogy a Jogászgyűlésen kritikus hangok hallatszottak a Kúria működéséről. Első reakciója az volt, hogy demonstratívan távozott az ülésről, éles példát mutatva arra, miként kezeli a hatalom a független véleményeket.
A hatalom gátlástalan kisajátítása
Schmidt Mária és Varga Zs. András karrierje egyaránt jelzi, hogyan működik az állami privilégiumrendszer. Schmidt projektjeihez korlátlanul áramlik a pénz, míg Vargát egy speciális törvénymódosítás helyezte a Kúria élére. Ezek az emberek már minden létező előjogot és támogatást megkaptak, hogy pozíciójukból diktálhassanak, mégsem érik be ennyivel: elvárják, hogy mindenki befogja a száját.
Ami a leginkább kiábrándító ebben a helyzetben, hogy a Fidesz másfél évtizedes uralkodása sem tudta teljesen elnémítani az ellenálló hangokat. Bár forráselvonások, fenyegetések és törvényesített akadályok garmadáját vetették be, a Fidesztől eltérő véleményeket képviselő szakemberek és civilek nem hajlandók eltűnni a közélet színteréről. Számukra a szakmai hitelesség fontosabb, mint a politikai megfelelés.
A közéleti vélemények démonizálása
Különösen cinikus, hogy miközben az állampárt uralja a társadalmi és szakmai élet szinte minden területét, éppen azok kapják meg a „politizálás” vádját, akik szakmai vagy magánvéleményüknek adnak hangot. Schmidt Mária szerint a kritikus hangok önmagukban „sztálinista tendenciákat” mutatnak. Nem az a sztálinizmus, hogy nincs ellenvélemény, hanem az, hogy van. Ez a logikai bukfenc paradox módon fedi fel a hatalom valódi félelmeit: a kontroll elvesztésétől való pánikhangulatot.
Az egyre frusztráltabb vezetők azt szeretnék, ha mindenki magába fojtaná véleményét, mert a nyílt kritika már önmagában is lázadással ér fel a jelenlegi hatalmi körök szemében. Az ilyen felfogás árnyalja azt a képet, amelyet a kormányzat a „szabad és demokratikus” berendezkedésről igyekszik festeni. Csendes megalkuvást várnak, miközben folyamatosan a szabadságra hivatkoznak.
A hatalom önmaga tükrében
Schmidt Mária, Varga Zs. András és társaik hatalmuk csúcsára érve sem képesek elviselni azt a tényt, hogy vannak, akik másként látják a világot. Ez a nyilvánosság elleni támadások, a jogállamiság megkérdőjelezése és a demokratikus intézmények leépítésének brutális elegyét mutatja. Még a hatalom ilyen mértékű koncentrációja sem garantálja számukra a kritikától mentes zónát. Az igazság az, hogy ebben a helyzetben a csenddel szembenézni talán még veszélyesebb lenne.
Forrás: hang.hu/koffein/nicsak-masok-is-politizalnak-175241