„Eszközök vagyunk, úgy is bánnak velünk”
A fővárosi „hídfoglalós” tüntetések nemcsak a demonstrálók és a jogászok számára nyújtanak tapasztalatokat, hanem kimerítő valóságot tár takarítóruhában járó társadalmi szereplőink elé. A közvélemény számára eddig rejtve maradt, milyen helyzetben végzik feladataikat a szolgálatra vezényelt rendőrök, akik nemcsak parancsokat hajtanak végre, de gyakran embertelen körülményeket kénytelenek elviselni.
Április elsején, a gyülekezési törvény módosítása ellen demonstrálók sorfalában álló rendőröket nemcsak fizikai megpróbáltatások érték, hanem megalázó bánásmód is kísérte mindennapjaikat. Tizenhat órás műszakok étlen-szomjan, mosdó nélkül, közben szidalmak és gúnyos kiáltások kereszttüzében: ez az ő valóságuk. „Magyar rendőr velünk van!” – hallják egy pillanatban, majd a következőben: „Hazaárulók!”
Az emberi tűrés határain túl
A Zsaruellátó közösségi oldal beszámolói nyomán megrázó képek körvonalazódnak arról, hogy a rendőrök órákon át szembesülnek fizikai és érzelmi megterheléssel anélkül, hogy alapvető szükségleteik kielégítésére mód nyílna. Az étkezés és a mosdóhasználat a luxus kategóriájába esik, miközben vezetőik láthatóan kevéssé mutatnak érdeklődést irántuk.
Egy készenléti rendőr, „Potter” szerint semmilyen ellátás nem biztosított a szolgálatok során: „Nincs étkezés, nincs víz. Vécére csak pénzért engednek be minket, amit persze nem fizet ki senki. Egész nap éhezünk, majd túlórapénz nélkül dolgozunk tovább, mintha mi sem történt volna. Eszközök vagyunk a kezükben, máshogy nem látnak minket.”
Panaszaik süket fülekre találnak
Bár a Független Rendőr Szakszervezet (FRSZ) próbált reagálni a rendőrök által tapasztalt méltatlan körülményekre, a helyzet változatlan maradt. Egy vidéki rendőr beszámolója különösen felkavaró: „Délelőtt 11:30-kor kezdődött a szolgálat, és másnap reggel 6:30-kor ért véget. Ha eszel, akkor csak az autóban, amíg egyik helyről a másikra hajtanak minket. Minden más szükségletet old meg, ahogy tudsz.”
Eltérő hozzáállások, azonos sors
Míg egyes források szerint a nagyvárosi és vidéki rendőrök mentalitása eltérő lehet a tüntetésekkel kapcsolatban, az általános munkakörülményekkel kapcsolatos kritikák mindenkit egyesítenek. A parancs követése közben ezek az emberek olyan helyzetekben találják magukat, amelyek felhívják a figyelmet az intézményes hanyagság mélységeire.
Az utasítások gyakran rémisztően ridegek. A rendőrök névtelenül is beszámoltak arról, hogyan kellett a budai oldalt és a Vár környékét órákon át biztosítaniuk szabálytalan körülmények között. A fizikai megerőltetés mellett lelki megterheléssel is szembe kell nézniük, amely a gyűlölettel és tiszteletlenséggel átitatott kiáltásokban mutatkozik meg.
Tudomásul vett teher?
Az itt dolgozók valósága nem csupán a tüntetések témáitól, hanem a hatalom és alkalmazottai közötti implikált kapcsolat természetétől is elidegenedett képet nyújt. Az emberi jogok zászlaja alatt gyülekezők és a „rend” fenntartásáról gondoskodók közötti konfliktusban az utóbbi sorsáról kevesebb szó esik, pedig az ő kihasználásuk egy további árnyalatot ad a számukra sem ideális rendszer működéséhez.
Forrás: hang.hu/magyar-hang-plusz/rendorseg-tuntetes-hidfoglalas-parancs-kesznleti-175540