A Gyógyszertámogatási Alapítvány körüli rejtélyek
A Batthyány-Strattmann László Alapítvány a Gyógyításért nevet viselő szervezet, melyet az állam hozott létre, hatalmas összegekkel gazdálkodhat. A Belügyminisztérium döntésével 39,5 milliárd forintot irányítottak az alapítványhoz, amelynek célja, hogy egyedi kérelmek alapján támogassa azokat, akik az egészségügyi ellátáshoz vagy gyógyszerekhez másképpen nem férnének hozzá. Mindez kiemelkedően fontos társadalmi küldetés lenne – ha nem lenne tele kérdőjelekkel maga a működés.
Közhasznú státusz, homályos mechanizmus
A közhasznúságot zászlajára tűző alapítvány első pillantásra nemcsak a rászorulók támogatására, hanem a társadalmi bizalom megteremtésére is törekszik. Az adó 1 százalékos felajánlásainak fogadása, a magánszemélyektől és vállalatoktól érkező adományok elvárása mind-mind arra utal, hogy az alapítvány egyfajta „társadalmi szolidaritás központjaként” kíván működni. Ugyanakkor az átláthatóság tekintetében már korántsem ilyen derűs a kép.
Az alapítvány honlapján nem érhetőek el a döntéshozók nevei, ahogyan az sem világos: milyen szempontok alapján bírálják el a támogatási kérelmeket. Egyetlen magas költségvetésű gyógykezelés vagy több ezer kisebb összegű támogatás? Ez az alapvető dilemmát megválaszoló kritériumok hiánya gyanakvással töltheti el mindazokat, akik egy átlátható és hatékony mechanizmusra számítottak.
A NEAK szerepének kérdése és a rendszer múltja
Korábban a NEAK Egyedi Méltányossági Főosztályának feladata volt az ilyen típusú kérelmek elbírálása, évente akár 18–20 ezer döntést hozva. Ezen belül társadalmi etikai bizottság segítette a munkájukat bizonyos ügyekben. Ezt a rendszert – bármilyen kihívásokkal küzdött is – most teljesen kiszervezték egy alapítvány keretei közé. Kérdés, hogy indokolt volt-e ez a változtatás, amikor a NEAK alkalmazottai naponta száz fölötti kérelmet dolgoztak fel.
Az új rendszerben a betegek és orvosaik szinte teljes orvosi adatállományukat kénytelenek átadni, a pecsétszámoktól kezdve, az e-mail címeken át egészen a három hónapnál nem régebbi kórtörténet részletezéséig. Ez nem csupán bonyolult eljárást jelent, de számos kérdést vet fel a GDPR-szabályozások betartásával kapcsolatban.
Miért alapítvány lett a megoldás?
Talán a legtalányosabb momentum az egész ügyben az, hogy mi indokolta egy új alapítvány létrehozását, amikor a NEAK rendszerében már működtek erre kialakított mechanizmusok. További furcsaság, hogy az alapítvány bejegyzése az állami alapkezelő címére történt – ez előrevetíti, hogy valójában mennyire lehet az új szervezet független.
Ahogy az ilyen helyzetekben lenni szokott, rengeteg a nyitott kérdés: kik döntenek, milyen elvek alapján, mi történik azokkal, akik elutasításra kerülnek, és pontosan mennyiben különbözik az új modell a régi rendszertől. Mindeközben a betegek várakoznak, reménykedve olyan megoldásban, amely tisztességes és méltányos segítséget nyújt számukra.
Pénzek érkeznek, válaszok hiányoznak
Bár a Belügyminisztérium pontosan meghatározott, hatalmas összeget biztosított az alapítvány számára, továbbra sem világos, hogyan használják fel ezeket a forrásokat. A döntéshozatali folyamat átláthatóságának hiánya nem csupán az érintettek bizalmát áshatja alá, hanem komoly kérdéseket vethet fel az intézményi szándékokkal és hatékonysággal kapcsolatban is.
A történet hátterének és a mechanizmusok működésének vizsgálata különösen fontos annak érdekében, hogy valódi fény derüljön az alapítvány céljaira és működésére. Mindenesetre jelenleg úgy tűnik, hogy a rendszer átláthatatlansága zavaros üzeneteket közvetít, ahol az emberek segítség helyett sokszor választalan kérdésekhez jutnak.