Napi gondolatfoszlányok, avagy hol van még április
A mondatok mögött rejlő mondanivaló nemcsak a politikai díszletek bénultságát mutatja, hanem a társadalom mély ellentmondásait is. Orbán Viktor poloskázós videója egy újabb mérföldkő a sokadik próbálkozásban, hogy a valóságot eltakarja a hazugságok sűrű fátyla mögé. E rituális söprésből már elegünk van. Szeptemberi dühöm egyértelműen kifejezi, hogy mire számíthatunk az elkövetkező hónapokban: a semmire.
A kérdés csupán annyi, hogy ez tényleg az utolsó kormányzati lehetőség-e. A legújabb konzumreklám felkavarta a világot, de nem a számára várt hatással. „ORBÁN SEPRŐ JÓL SEPER” – ez a szlogen már önmagáért beszél, hiszen csak a jót és a szépet ígérő képi világ hiányzik a valóságból. Az, hogy mindez még mindig elérhetetlen a lakosság számára, groteszk iróniával telíti el a pillanatot.
Hofi Géza szelleme így ismét felbukkan, bár már 23 éve nincs közöttünk. A „sürgős söprés” sorait hallva a múlt keserű mosolyát érzi az ember. A múlt emléke és a jelen kaotikus valósága között csúszik átmenet, amely mindent és mindenkit lealacsonyít.
Miért van szükség még ennyire a „szavak szavakkal való kísérletezésére”? A válasz talán az, hogy a tartalmatlan diskurzusok szövevénye helyett egy valódi beszélgetést kellene kezdeni. A magyarázatok jó ideje elfeledve, az emberek megelégelték a kamu kommunikációt, a folyamatos manipulációt és a hatalom jogosítványait.
Forrás: hang.hu/magyar-hang-plusz/napi-gondolatfoszlanyok-avagy-hol-van-meg-aprilis-181032