Nem is volt diktatúra?
Az utóbbi időben egyre gyakrabban hangzik el a vélemény, hogy Orbán Viktor hatalmának átadása bizonyítja, hogy Magyarország nem élt diktatúrában. Számos véleményformáló, mint Nagy Attila Tibor vagy Gulyás Marci említi, hogy „dehát nem visz el a fekete autó”, ami utal a történelem egyfajta leegyszerűsített értelmezésére. Azonban a valóság ennél bonyolultabb, hiszen nem jellemző, hogy a demokrácia egyik pillanatról a másikra megszűnjön a fekete autók megjelenésével. Sokkal inkább egy fokozatos átmeneti időszak jellemzi a történelmi diktatúrákat, amelyben először a társadalom hangolására, a keretek kialakítására kerül sor.
Mindemellett nem mindenkit érintett egyformán a terror. Azt, hogy ki számít ellenségnek, gyakran a politikai érdekek határozzák meg, így sokan nem is hittek a történtekben, gondoljunk csak a holokauszt-tagadásra vagy a Kádár-korszak romantizálására. A helyzet értékeléséhez fontos figyelembe venni, hogy Magyarország már régóta nem demokrácia, és ez a tény nem változott meg hirtelen. A rendszer természetét nem a vezető személye vagy a domináló ideológia, hanem a törvények és intézmények határozzák meg.
Jeles közéleti szereplők, mint Vörös Imre és Elek István, már régebben figyelmeztettek arra, hogy a Fidesz irányítása alatt álló parlament fokozatosan átalakítja a közjogi rendszert, amely a kizárólagos hatalomgyakorlás irányába mutat. Ezen intézkedések között szerepel a közmédia kisajátítása, a választási rendszer állandó módosítása, az Alkotmánybíróság hatáskörének csökkentése, valamint az önkormányzatok és egyetemek autonómiájának megszorítása. A gazdasági erőforrások feletti kontrollja, a közbeszerzések manipulálása és a kultúrharc mindenki számára érezhető következményekkel jár. Számos ember szembesült azzal, hogy elveszítette cégét, politikai véleménye miatt kockáztatta munkahelyét, vagy támadások célpontjává vált.
A demokráciába való visszatérés ígérete sokakat felszabadított a választások éjszakáján. A társadalom nyomasztó érzése, amely Orbán hatalmának maximalizálásából fakadt, nem a terrorizálás célját szolgálta. Sokkal inkább azt jelezte, hogy a jogállam értéke teljesen háttérbe szorult, míg a hatalomgyakorlás annyira fontosnak bizonyult, hogy mások jogainak lábbal tiprását „ókénak” tekintették. A fideszes politikai irányvonalat azonban nemcsak a vezetők, hanem a társadalom egy része is támogatta, hiszen sokan kinevették azt, aki a demokrácia fontosságáról beszélt.
Ahhoz, hogy a demokrácia valóban megszülethessen Magyarországon, nem elegendő csupán a Fideszt leváltani, de elengedhetetlen az intézmények élére politikai kinevezettek eltávolítása is. Orbán Viktor által gyengített demokrácia helyreállítása nem lehet pusztán Magyar Péter vádja, hanem a társadalom kollektív felelőssége is. A cél az, hogy megértsük, hol kellene megerősíteni a hatalom korlátait, hogy azok többé ne szenvedjenek drasztikus beavatkozásoktól. Ennek érdekében szükség van egy konszenzusos alkotmányra, több politikai pártra, amelyek nem tekintik egymást ellenségnek, hanem hajlandóak a kompromisszumra.
Az elszámoltatás is elengedhetetlen, elérve, hogy mindenki egyenlően felelősségre vonható legyen. A Fidesznek pedig mérlegelnie kellene, hogy valóban demokráciában és jogállamban kíván-e működni, és hajlandónak kell lennie szembenézni saját tévedéseivel, valamint a hibák következményeivel. A közösségi politikai reprezentáció kérdését is tisztázni szükséges: nem elegendő, hogy a Fidesz mögött nagy tömegek álljanak, ha a társadalmi érdeket nem képviseli egy korrekt és demokratikus módon működő pártrendszer.
A politikai diskurzusnak el kellene mozdulnia a sérelmek és világvége narratívájától, a politikai közösségeink valódi problémáira kellene fókuszálnunk. Különböző csoportok, mint konzervatívok, „libsik”, keresztények, melegek, különböző hovatartozású emberek mind együtt élnek ebben az országban. A társadalom nem csupán egységes, hanem sokszínű, és ezt a sokféleséget is cselekedeteinkben kellene tükrözni, hogy a demokrácia talaján állva együttműködhessünk egy jobb jövőért.
Végül, azokkal, akik még mindig az illiberalizmusban hisznek, a jövő eldöntéséhez szükséges párbeszédet kell folytatni, amennyiben szeretnénk elérni, hogy a jogállam korlátozása a múlté váljon.