NEM TARTHATOTT ISKOLAI ÓRÁT A NEM ADOM FEL ALAPÍTVÁNY A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐK MINDENNAPJAIRÓL
A Nem Adom Fel Alapítvány kétségbeejtő helyzetbe került, miután a Dél-Budai Tankerületi Központ megtagadta tőlük azt a jogot, hogy rendhagyó osztályfőnöki órákat tartsanak több újbudai iskolában. Kreitler-Sas Máté, Újbuda alpolgármestere a közösségi médián keresztül osztotta meg a szomorú hírt, melyben kifejtette, hogy az alapítvány eddig szabadon tarthatta meg ezeket az órákat, ahol a diákok betekintést nyerhettek a fogyatékossággal élők mindennapi életébe.
Az alpolgármester hangsúlyozta, hogy ezek az óra nem csupán tanórák, hanem olyan programok, melyeket fogyatékossággal élő fiatalok hoztak létre, hogy példát mutassanak a társadalomnak. „Még tavaly is a legnagyobb könnyedséggel szervezték meg ezeket az eseményeket. Most azonban a Fidesz kormánya betiltotta ezt a kezdeményezést” – írta.
Kreitler-Sas emlékeztetett arra is, hogy 2021-ben a kormány módosította a köznevelési törvényt, amely korlátozza a gyermekek szexuális nevelésével kapcsolatos programokat, kizárólag a szülők döntési jogát erősítve. A törvény értelmében csupán azok a civil szervezetek vehetnek részt az iskolai programokban, amelyek nyilvántartásba vettek. Az alapítvány az idei évben is megkereste a tankerületi központot, hogy megtarthassák az órákat, de válaszuk egyértelmű volt: mivel az alapítvány nem szerepelt az elérhetetlen listán, ezért nem tarthatják meg az előadásokat.
Az alpolgármester bírálta ezt a megoldást, mondván, hogy a lista sehol sem elérhető, és valójában nem is létezik. „Ráadásul ez az intézkedés lenézi a fogyatékossággal élő embereket, akiknek célja inkább egy olyan társadalom megteremtése, amelyben elfogadás és megértés uralkodik” – fejtette ki Kreitler-Sas. Hozzátette, hogy a kormány, ha valóban elkötelezett a fogyatékossággal élők jogainak védelme iránt, akkor miért van egy esélyegyenlőségi referens a Dél-Budai Tankerületi Központnál, akinek feladata éppen az volna, hogy az esélyegyenlőségi tervet kidolgozza és megvalósítsa.
Ez az ügy sokkal többről szól, mint egyszerű iskolai órák betiltása; rámutat arra a fájdalmas igazságra, hogy a hatalom miként próbálja meg elfojtani azokat a kezdeményezéseket, amelyek a társadalmi érzékenyítést célozzák meg, és hogy mennyire fontos a társadalmi elvárásokkal való konfrontálás, hogy valóban mindenki egyenlő jogú állampolgárként élhessen az országban.