Megint mélyül a lakhatási válság Magyarországon
2025. november 26-án a Habitat for Humanity Magyarország nyilvánosságra hozta a lakhatási jelentését, melyből kiderül, hogy csaknem 2,9 millió ember szenved a lakhatási szegénységtől. Az adatokat a 2024–2025-ös lakáspolitikai intézkedések és azok hatásainak elemzése révén próbálták megjavítani. Az igazság az, hogy a kormány új lakhatási programjai nemcsak hogy nem enyhítik a lakhatási egyenlőtlenségeket, de továbbra is növelik azokat. A szociális célú támogatásoknak gyakorlatilag nyoma sincs a rendszerben.
Elérhetetlen támogatások a rászorulóknak
A jelentés alapján a kormány által 2026-ra tervezett körülbelül 1000 milliárd forintos lakhatási kiadás 95 százaléka nem szociálisan célzott, így a támogatások zöme a jobb anyagi helyzetűekhez jut el. Az olyan rászorultakat segítő támogatások, mint például a települési támogatás vagy a szociális tüzelőanyag-támogatás, évek óta nem mutatnak növekedést, sőt, reálértékük folyamatosan csökken. Ezzel ellentétben a jelentős összegű, nem rászorultsági alapon elkülönített programok, mint az Otthon Start vagy a Vidéki Otthonfelújítási Program, hatalmas terheket rónak a költségvetésre, miközben a lakhatási szegénységben érintett háztartások számára elérhetetlenek.
Az elkeserítő statisztikák
A megélhetőséggel foglalkozó fejezet részletezi, hogy 2024-re a magyar lakosság 30,3 százaléka, azaz 2 877 937 ember, érintett a lakhatási szegénységben. Miközben a lakbérek és lakásárak folyamatosan emelkednek, az átlagjövedelmek nem képesek lépést tartani ezzel a drágulással. Magyarországon a lakásárak növekedése az EU-n belül a legnagyobb mértékű, hiszen 15 év alatt nominálisan több mint háromszorosára, reálértékben pedig több mint két és félszeresére emelkedtek. 2025 elején Budapesten a használt lakások átlagos négyzetméterára elérte az 1,2 millió forintot.
A megoldás hiánya
A magas lakásárak miatt a középosztály számára is egyre nehezebb lakáshoz jutni, míg a szociálisan rászorulók gyakorlatilag kiszorulnak a fenntartható lakhatási megoldásokból. Ámon Katalin, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársa, hangsúlyozta, hogy a megfelelő lakhatáshoz való hozzáférés hiánya súlyos társadalmi problémákat idézhet elő, amelyek akár generációkon átívelhetnek.
A válság kezelése
A 2024 őszén bejelentett gazdaságpolitikai akcióterv, amely a megfizethető lakhatásra helyezte a hangsúlyt, valójában nem a rászoruló családok segítését célozta. Az új programok a hitelképes, magasabb jövedelmű háztartásoknak kedveznek, míg a középpontban a fogyasztás serkentése és az építőipar támogatása áll. Továbbá, részletezve vannak a kamattámogatott hitelek jelentette költségvetési kockázatok is.
A lakásbérleti szektor továbbra is háttérbe szorul, és míg a magántulajdonú bérlakások bérleti díjai folyamatosan emelkednek, a kormány kommunikációja a lakástulajdonlásra helyezi a hangsúlyt, miközben aktívan ellenzi a bérlakásprogramokat. A szakmai szervezetek véleménye azonban egyértelmű: erős állami és nonprofit bérlakásszektor nélkül a lakhatási válság nem oldható meg. A legnagyobb nehézséget a különösen sérülékeny csoportok, mint például a gyermekvédelmi gondoskodásból kikerülő fiatalok és a hajléktalan emberek lakhatási támogatásokhoz való hozzáférésének hiánya okozza.
Fontos javaslatok a megoldás érdekében
Szakértők sürgős lakáspolitikai fordulat szükségességét hangsúlyozzák, és az alábbi javaslatokat terjesztik elő:
- Országos lakhatási stratégia kidolgozása, átfogó célokkal és mérhető mutatókkal.
- A „megfizethető lakhatás” egyértelmű definíciója, kiterjesztve a fenntartási és bérleti költségekre is.
- Közcélú lakásszolgáltatók jogi kereteinek megteremtése és célzott támogatása.
- A rászoruló csoportok számára célzott támogatások bővítése.
- Önkormányzati lakásállomány növelése és normatív lakásfenntartási támogatások visszaállítása.
- Hosszú távú, kiszámítható lakhatási programok kialakítása a sérülékeny csoportok számára.
Forrás: hang.hu/belfold/habitat-for-humanity-tovabb-melyul-a-lakhatasi-valsag-magyarorszagon-182890