Emberek az Olimposzon – Tállya–Szántó Szőlőszomszédok
N. Fejérváry Gergő írása a szőlő- és borvidék kultúrájáról, hiszen a hegyek nem csupán természeti képződmények, hanem kultúrák találkozási pontjai is. A történelmi örökség, amely híd a múlt és a jövő között, ezekben a magasztos tájakban rejlik. Hésziodosz írásainak nyomán, ahol istenek és emberek éltek együtt az Olimposzon, úgy tűnik, egyre inkább az emberek akarnak erőre kapni. A testvériség gondolata mára torzult; a közös helyett a magántulajdon lázáról beszélünk.
Az istenek békés türelme teljességgel elfogyott. Az emberek eredeti vágyai egyfajta birtoklási mániává alakultak, melyben a „csak a miénk” betör az isteni területek fölé. A történetben a feszültség egyre nő, míg végül az emberek kiűzetéséhez vezet a közös békéből. Ádám és Éva figurájának kivetítése a mai társadalomba figyelemre méltó; az emberiség a saját terheit cipeli, miközben egyre inkább elidegenedik az isteni harmóniától.
Fejérváry három szent hegyet emel ki: Somló, Badacsony és Tokaj, amelyek mindegyike mély kulturális hagyományokkal bír. Tokaj, amely már azelőtt is kihívás elé állította a figyelmet, minthogy saját nézeteim alakultak volna ki róla, egyedülálló régió. Anatole France szavaival élve, a Tokaj vidéke az édes nyugalom szimbóluma, és olyan harmóniát sugall, amelyben a bor, a kultúra és az emberi kapcsolatok egyszerre találkoznak.
„Mily boldog lehet ez a vidék,” mondja France, „ahol ily mézédes források törnek fel a porhanyós anyaföldből!” Az ő képi világa nem csupán Tokajról, hanem az emberiség örökségi kapcsolatairól is szól, ami mindig is része volt a határtalan vágyainknak. Az isteni vágyak, a kultúra felemelkedése és a borok szentsége mind-mind összefonódik, tükrözve a valóság darabjait a modern ember felfogásában.
A történet így nem csupán egy egyszerű tájról szól, hanem a lélek mélyebb vágyairól is, amelyek a kultúrák, az identitások és a származások percepcióját tükrözik. A szőlőszomszédok közötti kapcsolatok nem csupán földrajzi, hanem szellemi határok átlépéséről is szólnak, és rávilágítanak a közös hagyományok, a szőlő, a bor és az ünneplés erejére. A borvidék identitása, mint az Olimposz, olyan sokszínű, hogy az emberek képesek újra felfedezni és értékelni a hagyományok által közvetített tapasztalatokat.
A szépség és a mélység, amelyet ezek a szőlőhegyek képviselnek, a kultúra őszinte kifejezése is, és egy olyan jövő társadalomhoz vezethet, amely képes újból értékelni a közösség erejét olyan napjainkban, ahol sokszor magányos harcosként küzdünk magunkért.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz, hogy hozzáférjen a legfrissebb elemzésekhez, interjúkhoz és jelentésekhez reklámmentesen!
Forrás: hang.hu/magyar-hang-plusz/emberek-az-olimposzon-tallyaszanto-szoloszomszedok-183712