Gazdagok vakító csillogása és a közjavak sötét hiánya
Mészáros Lőrinc 2023 augusztusában Monte Carlóban, luxusjachtjáról leszállva táskáival pózol. Ez a jelenet nem csupán a luxus világát tükrözi, hanem a magyarországi gazdagok életmódjának groteszk tükrét is. Miközben ezek az emberek magánhelikopterekkel utaznak és milliárdos vagyonokat kezelnek, a nyomor súlyos árnyékában élők milliói továbbra is láthatatlanok maradnak a társadalom radaráján.
A világtól leszakadó tömegek és a milliárdosok birodalma
A szakadék a gazdagok és szegények között elképesztő mértéket öltött. A teljes emberiség számára elérhető gazdasági növekedés szinte kizárólag a leggazdagabb 1 százalék zsebében landol. Az erőforrásokhoz való „hozzáférés” fogalma sokak számára délibáb csupán – egyfajta kiváltság, amelyet a kiválasztott kevesek birtokolnak. Az éhbérért robotoló és az adósságban fuldokló tömegek sorsa szinte statisztikai hibaként jelenik meg a jövedelemeloszlások elemzésekor.
Magyarország: a vagyoni különbségek karikatúrája
Hazánk különösen elgondolkodtató képet fest magáról: az állampapírok 40 százaléka a lakosság felső 4,2 százalékának tulajdonában van, míg az alsó 50 százalék csupán morzsákat kap az asztalról. A helyzetet tovább súlyosbítják a fényűző életstílust finanszírozó milliárdos befektetések, szemben a lakosság többségének állandósult adósságspiráljával. A helyzet világosan szemlélteti a mondást: „minél gazdagabb valaki, annál gazdagabb lesz”.
A történelem tanítatlan leckéi
A történelem tele van pöffeszkedő luxus példáival: Musza mali uralkodó mekkai zarándoklatán ejtette válságba az egyiptomi aranypiacot, míg Marcus Crassus tűzvész örvén szerezte gazdagságát. Az effajta túlkapások egészen napjainkig folytatódnak, amikor a mi oligarcháink mindenre áldoznak, csak közérdekű célokra nem. Légkondicionált stadionok és magánszigetek helyett ezek a vagyonok más, a társadalmi felzárkózást segítő célokat is szolgálhatnának.
Követendő példák – de nem Magyarországról
A világ tele van olyan vagyonos emberekkel, akik megértették gazdagságuk felelősségét. Alfred Nobel díja a tudomány, irodalom és béke ügyét szolgálja. Andrew Carnegie könyvtárakat épített, míg John D. Rockefeller eredményes orvostudományi kutatásokat finanszírozott. Warren Buffett vagyona 99 százalékát ajánlotta fel jótékony célokra, és még George Soros is dollármilliárdokat invesztált oktatásba és egészségügybe. Nem beszélve Bill Gates küldetéséről a globális szegénység felszámolásában.
A szégyen, amely a gazdagon halni vágyókat várja
Ahogy Andrew Carnegie is megfogalmazta: „Az ember, aki gazdagon hal meg, szégyenben hal meg.” Ez megfontolandó üzenet a magyarországon uralkodó elit számára is, akik láthatóan semmit nem tanultak a világtörténelem tanulságaiból. Vajon eljön még az idő, amikor ezek az emberek felelősséget vállalnak vagyonukért és a közjó szolgálatába állítják azt? A kérdés bizonyára mindannyiunkat érint.
Forrás: hang.hu/publicisztika/gazdagok-es-a-kozjo-173648