Leállt a Demján Sándor Tőkeprogram ügyintézése, magyar kkv-k kerültek nehéz helyzetbe
Június 15-én Kósa András jelentése szerint a Demján Sándor Tőkeprogram ügyintézése leállt, és ezzel több mint ezer hazai kis- és közepes vállalkozás került kritikus helyzetbe. Jelenleg a program keretösszege 150 milliárd forint, amelyből a vállalkozások várják, hogy a kormány végre tiszta döntést hozzon. Az ügyintézés felfüggesztése nemcsak a regisztrációs folyamatot érinti, hanem a már pozitívan elbírált pályázatok körüli bizalmat is aláássa.
A Társadalmi Vállalkozások Országos Szövetsége (TAVOSZ) pénzügyi vezetője, Felder Frigyes kiemelte, hogy azok a 200 vállalkozás, akik már le is kötötték a támogatást, rendkívül nehéz helyzetben vannak. Számos cég ingatlanvásárlásra készült, mások új gépeket rendeltek és munkaerőt alkalmaztak, mindezek a lépések pedig hivatalos döntések és értesítések alapján valósultak meg. Az államigazgatási átállás körüli zűrzavar nemcsak pénzügyi hatásokat gyakorol rájuk, hanem a tervezhetőséget is megbontja.
A program körül kialakult helyzet miatt a vállalkozók egységes frontot alkottak, és megalakították a Demján Sándor Érdekegyeztető Fórumot, amely már mintegy háromszáz cég részvételével működik. A felmerülő problémák különösen aggasztóak, mivel sok olyan vállalkozás van, amelyek több évtizede bizonyítanak a piacon, és jelentős szerepük van a magyar gazdaságban.
A legnagyobb veszélyben lévő vállalatok összesített éves árbevétele elérheti a százmilliárd forintot, és körülbelül 1600 munkahelyet érintenek. Felder Frigyes számításai alapján a megítélt források lehívása esetén a program hatéves időtartama alatt akár 1200 milliárd forintnyi gazdasági teljesítmény is generálható, ami jelentős adó- és járulékbevételeket hozhat a költségvetés számára.
Felder hangsúlyozta, hogy a Demján Sándor Tőkeprogram nem egyszerű támogatási forma; a pénzügyi támogatás a vállalkozások számára visszafizetési kötelezettséggel jár. A konstrukció lényege, hogy csak azok a cégek pályázhatnak, amelyek már elértek valamilyen piaci teljesítményt, és képesek bemutatni, hogy a finanszírozott összeg visszafizetése hogyan valósulhat meg.
Ha a kormány nem reagál gyorsan, a bizalomvesztés hosszú távú következményekhez vezethet. Felder Frigyes úgy véli, hogy nemcsak költségvetési kérdésekről van szó; sokkal inkább arról, hogy a kormányzat miként tudja fenntartani a kapcsolatát a piacon aktívan tevékenykedő vállalkozásokkal. Az új kormány számára a döntés nem csupán a Tőkeprogram folytatását jelenti, hanem egy üzenetet is közvetít mindazok felé, akik munkahelyeket szeretnének teremteni és beruházásokban gondolkodnak.
Kármán András és Kapitány István már megismerték azt a húszoldalas döntéstámogató tanulmányt, amely világossá teszi, hogy a program 150 milliárd forintja 200 milliárdot generálhat a beruházások révén. Ezen elemzés alapján a kormány törekvése nem csupán a vállalkozások támogatásáról szól, hanem a közép- és hosszú távú gazdasági előnyök realizálásáról is.
A kormány döntési lehetőségei azonban szűkek, hiszen a friss államháztartási adatok is figyelmeztetnek a költségvetési egyensúly fontosságára. A következő lépések eldöntése az érintett vállalkozások sorsa mellett a gazdaság fejlődésének irányát is meghatározzák.