Szárazság a Körös-vidéken: román oldalon nyolc éve nem indultak be a szivattyúk

A Fekete-Körös jobb parti töltésén dél felé haladva ma már ellenőrzés nélkül léphetjük át a magyar–román határt. A határ magyar oldalán ártéri erdő húzódik, mögötte a folyó, amelynek medrében feltűnően kevés víz csordogál Magyarország felé. A Köröstől alig kétszáz méterre hatalmas, rozsdabarnára égett napraforgótáblák sorakoznak.

A határ túloldalán az első település Ant. A falu szélén álló épületben nyolc óriási szivattyú áll készenlétben. Az anti felfogócsatorna a román oldalra eső terület belvizeit és kisebb vízfolyásainak vizét fogja fel, és amikor túl sok víz gyűlik össze benne, a telep szivattyúi emelik át a Fekete-Körösbe. A berendezések impozáns mérete jól mutatja, milyen komoly feladatot jelentett egykor a fölösleges víz eltávolítása erről a vidékről.

A helyi vízügyi szakember, miközben körbevezet az épületben, elmondta: az elmúlt nyolc évben egyik szivattyút sem kellett bekapcsolni. A dolgozók ennek ellenére a nap huszonnégy órájában szolgálatot teljesítenek: őrzik és karbantartják a gépeket, eltávolítják a csatornán érkező hulladékot, és készen állnak arra, hogy ha egyszer megérkezik a nagy víz, újra beindítsák a szivattyúkat.

A helyszíni tapasztalatok nyomán több kérdés is adódik: milyen az aszályhelyzet Romániában, miért száradtak ki a magyar–román határt átszelő kisebb vízfolyások, és hogyan lehetne közösen megtartani és igazságosabban elosztani a vizeket.