A határok mostantól ott vannak, ahol azokat az erő nyelve kijelöli
2026. január 6-án a világ szeme Venezuelára fókuszált, ahol az amerikai hadsereg végrehajtott egy rendkívül heves katonai akciót. Az akció során, melynek során a haderő előbb bombázta Caracas városát, majd egy elit egység behatolt Nicolás Maduro elnök rezidenciájába, az elnök és felesége elfogásra került. A hírek szerint a támadás következtében minimum harminc-két testőr vesztette életét. Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, rendkívül elégedetten nyilatkozott az akcióról.
Hivatalosan Madurot kábítószer-terrorizmus vádjával tartóztatták le, de a valós okok mögött sokkal inkább az olaj iránti érdeklődés állhat. Trump’s kijelentései ezt világosan alátámasztják: „Addig leszünk Venezuelában, amíg az olaj miatt szükség lesz rá.” A gazdasági érdekek felülírták a venezuelai nép jólétét, amely szóba sem került a tervek között.
Ez egy újabb példája annak, hogy az Egyesült Államok milyen könnyedén átlépi a nemzetközi jog határait, elrabolva egy másik állam vezetőjét. Ezzel elvetette azt az elvet, miszerint a határok tiszteletben tartása alapvető dolog a nemzetközi kapcsolatokban. Innentől kezdve az USA légkörbe helyezett bármilyen kritikája Oroszország vagy Kína terjeszkedésének elveszíti legitimációját, hiszen a saját műveleteik során ugyanazokat a módszereket alkalmazzák.
A Maduro-nak a hatalomra gyakorolt erőszakos eltávolítása sokak számára örvendetes lehet, viszont az Egyesült Államok szándékai erősen kérdésesek. Az akció során nem egy berendezkedés bukott meg, csupán egy személy került új pozícióba, miközben az eddigi regnáló alelnök vette át az elnöki teendőket. Hogy mi fog történni a venezuelaiakkal ezután, azt nem lehet előre megmondani. Az ország lakossága korántsem biztos, hogy jobban fog járni az új helyzettel.
A Washingtonban elhangzott, hogy „mostantól mi irányítunk”, ami aggasztónak tűnik, hiszen nem a rezsim dőlt meg, hanem csupán a vezetője változott meg. A magyarokhoz hasonlóan, gyakran azt hallják, hogy a külső beavatkozások nemcsak a potenciális szabadítók, hanem újabb elnyomók is lehetnek.
A dolgok nem csupán Venezuelába limitálódnak. A történések már arra utalnak, hogy a hagyományos nemzetközi kapcsolatok elemei, mint a gyengéd diplomácia, komolyan csorbultak. A második világháború után kialakult nemzetközi rendszer, ahol az országok tiszteletben tartják egymás határait, a Trump-adminisztráció politikája miatt mély válságba került. Elérkeztünk ahhoz a pontra, ahol a jogi normák csupán papíron léteznek, és az erővel való beavatkozás új szabályt teremtett a világban.
Oroszország számára ez a taktika kockázatos. A saját nemzetközi státuszára nézve is bonyolult helyzetet teremtett, mert az amerikai erőszak újabb hiteltelensége önálló akciókra ösztönözheti a szövetségeseit is. Alexander Dugin, Putyin filoszának szavai megvilágítják a helyzetet: „úgy tűnik, érvényét veszítette a nemzetközi jog.” Ha a világ vezető hatalma figyelmen kívül hagyja a nemzetközi normákat, az magával hozza a destabilitást, aminek következményeként a szovjet időkhöz hasonló politikai játszmák indulnak el.
Egy ilyen új rendszerben a kis országok, így Magyarország is, fenntarthatóságukat és szuverenitásukat veszíthetik el. Az Egyesült Államok vagy Kína akarata fogja formálni a jövőt, nem pedig a nemzetközi jog. A jövő kérdése: hol áll meg Amerika, és hogyan határozzák meg a világot az erő nyelvei.
Donald Trump, Nicolás Maduro, Venezuela, Egyesült Államok, olaj, szuverenitás, nemzetközi jog