Búcsú a világ legabszurdabb parlamentjétől
Az Országgyűlés újságírók számára fenntartott termében ülve, a 2022-2026-os parlamenti ciklus utolsó ülésnapjának eseményeit figyelve, egyedülálló pillanatot éltem meg. Az üres terem, ahol a villanyt én kapcsoltam fel, tökéletesen példázta, hogy az intézmény mivé vált. A választott képviselőkből álló parlament, amely minden demokrácia alapvető pillére lenne, mára a legnagyobb érdektelenség színhelyévé változott. Emlékszem azokra az időkre, amikor feltűnő tolongás volt tapasztalható az újságírók között egy-egy parlamenti esemény körül; ám a Fidesz sorozatos kétharmados győzelmei után ez a dinamika teljesen eltűnt.
A Fidesz az üléseken katonás rendben, fegyelmezetten szavazta meg a számára fontos jogszabályokat. A törvényalkotás folyamata során egyre több olyan példát láthattunk, melyek a demokrácia kiforgatásának számítanak. Orbán Viktor, az elmúlt négy választás tapasztalatai alapján, joggal vélheti, hogy az országgal szabadon bánhat. A személyre szabott törvények, a politikai érdekek mentén manipulált „gránitszilárdságú” alkotmány, és a törvényalkotási eljárások teljes figyelmen kívül hagyása mind-mind a Fidesz politikai taktikáját tükrözte, miközben a köztársasági elnök asszisztálása is hozzájárult a demokratikus keretek lebontásához. Ennek záróakkordjaként a Fidesz egy utolsó szavazás keretében még törvényesítette egy fegyveres útonállás gyakorlatát, amelynek során ukrán vagyont erőszakkal vontak el — mindezt visszamenőleges hatállyal, hogy a történet még abszurdabb legyen.
Kövér László házelnök intézkedései folyamatosan akadályozták a parlamenti újságírók munkáját, lehetetlenné téve a képviselőkkel való kapcsolattartást. Az alapkoncepció egyszerű és világos volt: ahol a sajtó alkalmazottai visszterjeszkedhettek, ott nem kérdezhették a képviselőket, míg azokon a helyszíneken, ahol elméletileg joguk volt kérdezni, nem mozoghattak szabadon.
A „régi” ellenzék fokozatos eltűnése is érdemel egy kiszélesített beszédtémát. Az LMP a Bajnai Gordon hívására bekövetkezett pártszakadással már az első csapást elszenvedte; bár Szél Bernadett és Hadházy Ákos vezetésével próbáltak talpra állni, a párt fölötti furcsa, szinte varázsütésre bekövetkező sorsuktól már semmi nem védte meg őket. A zöldekből kiágazó Párbeszéd mindenféle bravúr nélkül végigügyeskedte három ciklusát parlamenti pártként, saját maguk elismerésének hiányában. Hasonló sorsra jutott a Jobbik, amely először szélsőjobbról indult, majd a centrum felé kacsintott, csak hogy végül ismét a radikális álláspontok irányába térjen vissza. A Momentum tavalyi berobbanása hiába kínált újdonságot, csupán átszállójegyre volt elegendő. Az MSZP kudarca, amely az ország egykori legmeghatározóbb pártjává vált, több mint hírkerülést érdemelne, mivel szinte elnyelte őket a média szűk keresztmetszete. A DK két választáson át, látszólag, szintén megtartotta az illúziót, hogy az ellenzék vezető erejévé léphet, de a jóslatok szerint április 12. után nekik is elérkezik a vég.
A Mi Hazánk folyamatosan újabb profilt nyújtva érte el, hogy a szélsőjobbra való igényt a magyar társadalom egy jelentős része továbbra is érezze; így nem véletlenül, gúnyosan vagy aggodalommal mondják sokan, hogy a Fidesz is egyre inkább merít a programjukból.
Egészen abszurd módon, 2024 tavaszán a politikai térképet a Tisza Párt és Magyar Péter megjelenése hozta újra a figyelem középpontjába. Innentől kezdve a politikai harc színvonala radikálisan megváltozott; a Parlament falain kívül történtek váltak fontosabbá, mint azok, amelyek az ülésteremben zajlottak. Ez a politikai táj tökéletes illusztrálása volt annak az abszurditásnak, amely immár eluralta a magyar közéletet.
Keir Giles brit szakértő szavai, miszerint az állam önmagára szabja a törvényeket, most minden szava igaznak bizonyult a magyar Országgyűlésre is. Most, egy hónappal a választások előtt, egy dolog biztos: az új Országgyűlés összetétele tizenhat év alatt először valóban meg fog változni, és csak remélhetjük, hogy elértük a mélypontot, ahonnan már csak felfelé vezethet az út. A villanyt távozásomkor én kapcsoltam le az üres sajtóteremben.