Dick Cheney öröksége: A hatalom és a következmények
Dick Cheney, az Egyesült Államok korábbi alelnöke, akinek politikai befolyása messze túlmutatott a hivatali idején, örökre megváltoztatta a modern amerikai politikai tájat. A 2003-as mondat, amelyben érveltek a háború szükségessége mellett – „a legjobb golfozó fekete, a legjobb rapper fehér” – nem csupán kulturális vagy társadalmi irányzatokat tükrözött, hanem komoly politikai következményekkel is járt.
Cheney szerepe az iraki háború tervezésében kulcsfontosságú volt. A háború ürügyét a tömegpusztító fegyverekre és az Oszáma bin Ládenhez fűződő hamis kapcsolatokra alapozva eredetileg a kormány CIA-jelentésekkel próbálta alátámasztani. Hans Blix, az ENSZ fegyverzetellenőre már akkor is megkérdőjelezte a tömegpusztító fegyverek létezését; később beigazolódott, hogy Szaddám Huszein nem rendelkezett ilyen fegyverekkel, és a külügyminiszter által bemutatott felvételek hamisítványok voltak.
Cheney politikája a republikánus párt radikális átalakulásához vezetett, törekvéseivel a jobboldali irányzathoz közelítve. Gazdasági nézetei között elutasította az állami beavatkozásokat; ez az alapelv a gazdagabb társadalmi rétegek számára kedvezett. Az általa kezdeményezett adócsökkentések – összesen 38 milliárd dollár a visszajuttatott adók révén – az amerikai politikai táj befolyásoló szereplőjévé tették.
A Cheney által irányított adócsökkentési kampány nem csupán a kisemberek népszerűsítéséről szólt, hanem voltaképpen a legnagyobb anyagi haszonnal járó programok elindításáról is, amelyeknek a leggazdagabbak lettek a legfőbb nyertesei. A világ többi része pedig nem feledkezett meg az iraki háborús eseményekről, ahol Cheney mára legendássá vált neve összefonódott a háborús politikával.
Az Egyesült Államok hagyományos szövetségei ellenálltak Cheney háborús vezetésének; nem csupán a németek, hanem a franciák is, ami a „freedom fries” elnevezés szimbolikus megjelenéséhez vezetett. Az emberi jogok iránti érzékenység korábbi amerikai mivoltának visszaszorításával Cheneynél és az ő politikai stratégiájánál kezdődött az a folyamat, amelyben a hadifoglyokat ellenséges hadviselőkként kezelték, és a guantánamói támaszponton a terrorizmussal vádolt személyeket szabadon kínozták.
Két évtized távlatából nyilvánvaló, hogy Szaddám Huszein leváltása a közel-keleti politikai átrendeződés első, dominóként ható eseménye volt, minek következtében teokratikus rendszerek és diszfunkcionális államalakulatok jöttek létre, amik végül menekültmilliók Európába áramlásához vezettek. A politikai polarizáció, amelyet Cheney politikájának következményeként láthatunk, kiterjedt a wokeness, az eltörlés kultúrája, valamint a radikális jobboldali megmozdulások terjedésére is.
Cheney mesteri stratéga volt, aki a geopolitikai sakkjátszmák terén sokkal több lépést tervezett előre, mint bármelyik más politikai vezető. Politikai öröksége azonban ellentmondásos maradt. Amíg sokan a kétpártrendszer belső dinamikájának megerősítőjeként tekintenek rá, addig egyre inkább teret nyer a kérdés: miféle politikai örökséget hagyott maga után a jövő amerikai generációira, különösen azután, hogy Donald Trump teljesen átformálta a republikánus pártot?
A legutóbbi események tükrében, mint a Capitolium ostroma, Cheney fokozódó feszültségeket tapasztalhatott a politikai életben, ami tovább mélyítette a férfi politikai örökségéről alkotott képet. Kérdés, hogy az Egyesült Államok valaha is képes lesz-e elmozdulni a szélsőségek közötti ingadozástól, aminek már most is súlyos társadalmi és politikai következményei vannak. A jövő, amit Cheney hátrahagyott, tűnhet akár reménytelennek is, hiszen az amerikai társadalom immáron egy kaotikus és instabil jövő küszöbén áll.
Ez a cikk a Magyar Hang 2025/50. számában jelent meg december 12-én.
Forrás: hang.hu/publicisztika/dick-cheney-oroksege-183570