Kövér László, Gyurcsány Ferenc és Kollár Kinga: a politikai diskurzus új mélységei
A politikai nyilatkozatok világa nem csupán a tényekről és érvekről szól, hanem sokkal inkább az üzenetek erőszakos alakításáról, amelyek célja a kommunikációs tér dominálása. Kollár Kinga, a Tisza Párt európai parlamenti képviselője nemrég tett nyilatkozata ismét rámutatott arra, hogy a politikai közegben miként válhatnak szavaink kétélű karddá: fegyverré és egyidejűleg fájó sebbel járó csapássá. A magyar politika története tele van ilyen példákkal, amelyek újra és újra rámutatnak a szavak jelentős következményeire.
Kövér László 2002-es kijelentése az „alkalmatlan, tehetségtelen nép” metaforikus értelmezéséről máig hivatkozási pontként szolgál a politikai vitákban. A mondata, amely a „kötelet és gerendát” említette, az ollóélező ellenzéki kampányok alapanyaga lett. Az elhangzott szavak olyan visszhangot keltettek, amelynek súlyos következményei lettek a választási eredményekre. Kövér és pártja hiába próbálta csillapítani a vihart, a szavak hatása már túlmutatott minden magyarázaton. A nyilvánosság egyszerűen nem hagyta elfelejteni.
A politikai önsorsrontás mint tradíció
Nem ritka, hogy a politikai színtér szereplői saját szavaikkal ássák meg kudarcuk alapjait. A magyar politikai történelemben számtalan ilyen példa akad. Néha szinte groteszk, máskor színtiszta kétségbeesést sugárzó nyilatkozatok ezek, amelyek hosszú időre megpecsételik egy-egy politikai személyiség vagy közösség hírnevét. Gondolhatunk a medgyessypéteri „ölelgető” kijelentésekre, a deutschtamási kiszólásokra vagy éppen kósalajosi verbális csatározásokra. Ezek a pillanatok nem csupán nevetség tárgyává teszik az egyént, de mély sebeket is hagyhatnak az általa képviselt politikai közösségen belül.
Az efféle megnyilvánulások mérgező spirálként hatnak, amelyben egyszerre jelenik meg a morális botlás árnyéka és a következmények elhárításának hiábavaló próbálkozása. Ilyen körülmények között azonban felmerül a kérdés: vajon mennyire tudatos a politika ezen eszközök használatában? Mennyire érti a szavak tetemes súlyát? Vagy éppen mennyire vakítja el saját igazságának reklámozásában az ad hoc retorikai küzdelmek lendülete?
A kockázatos nyilatkozatok örökös árnyéka
Kollár Kinga esete, mint az aktuális idők egyik legújabb példája, élesen kiemeli a politikai diskurzus kiszámíthatatlanságát. Az európai politikai térben tett nyilatkozata mind a támogatói, mind az ellenzői számára lehetőséget kínál arra, hogy torzított tükrökben lássák vissza az eseményeket. Ennek hátulütője azonban már jól ismert: a politikai mondatok visszhangjai gyakran túlmutatnak azon, amit az eredeti szöveg célozni kívánt.
A magyar politikai közegben a szavak nem csupán fegyverek. Ezek a szavak olyan örökséget hagynak, amely túlél éveket, évtizedeket, és újabb politikai küzdelmek jelképévé válik. Az tehát, hogy egy nyilatkozat öngyilkos fegyverré válik-e vagy sem, a tradicionális kommunikációs sémák gyenge felismerésén, túlzott magabiztosságon, vagy épp felkészületlenségen múlik. A politikai élet ezen sikamlós terepén egyensúlyozni nemcsak kihívás, hanem gyakran elmondhatatlan károk árán kivitelezhető.
Forrás: hang.hu/magyar-hang-plusz/kover-gyurcsany-kollar-175478