Sokkal tovább fennmaradhatott a tasmán tigris Ausztráliában, mint eddig hittük
A tasmán tigris, más néven erszényesfarkas, egy mára kihalt erszényes ragadozó, amely az utolsó példányának 1936-ban történt elhalálozása óta nem él már a földön. Az eddigi elképzelések szerint az erszényesfarkas Ausztráliában körülbelül 3000 évvel ezelőtt tűnt el, amikor az őslakosok megérkeztek a kontinensre, vadásztak rá és elszorították élőhelyeiről. Az új kutatások azonban megkérdőjelezik ezt a nézetet, és arra utalnak, hogy a tasmán tigris valószínűleg sokáig megélhetett Ausztráliában.
A Griffith Egyetem régészei felfedeztek 14 eddig ismeretlen erszényesfarkas-ábrázolást a felfedezésük helyszínén, Arnhem-földön, ahol az őslakosok kulturális emlékei találhatóak. A sziklarajzok között a kutatók további két tasmán ördögöt is azonosítottak. Érdemes megjegyezni, hogy Arnhem-földön mindössze 16 ezer őslakos él, így a terület nagy része elmondhatóan érintetlen maradt.
A rajzok különlegessége nem csupán az életkorukban rejlik, hanem abban, hogy némelyikük alig 1000 éves. A kutatók azt feltételezik, hogy ezek az ábrázolások azt igazolják, hogy az erszényesfarkas sokkal tovább élt a kontinensen, mint eddig gondolták. Bár lehetséges, hogy a képek egy már kihalt állatról készültek, a részletgazdagság és a pontosság mellett szól, hogy az őslakosok képesek voltak időrendi távolságok nélkül, de precízen megragadni a valóságot.
A legnagyobb erszényesfarkas-ábrázolás körülbelül 1,4 méter hosszú, és egy csíkos, hosszú orrú kutyaszerű emlőst ábrázol. A festmények között használt fehér kaolin alapú festék, amely nem olyan tartós, mint a vörös pigmentek, szintén azt sugallja, hogy ezek a rajzok a közelmúltból származnak. A kutatók azt az alternatív magyarázatot is felvetik, hogy az újabb alkotások a korábbi erszényesfarkas-ábrázolások ihletével készültek.
A felfedezések alapján Ausztráliában eddig már 150 erszényesfarkast és 23 tasmán ördögöt ábrázoló sziklarajzot azonosítottak. Ebből arra lehet következtetni, hogy az erszényesfarkas nem csupán elterjedtebb volt, hanem különösen fontos kulturális jelentőséggel bírhatott az őslakos közösségek életében.