Szia, uram! Hárommilliós állás érdekel?
Puzsér Róbert cikkében a nyugati nemzetállamokban tapasztalható korrupciós botrányokat hozza párhuzamba a magyar politikai helyzettel. Az utóbbi évtizedekben sok miniszter mondott le hivatali visszaélések miatt, például a svéd Mona Sahlin és a brit David Blunkett. Érdekes párhuzamot von Puzsér Lázár János nyilatkozata és ezen botrányok között, ahol Lázár nyíltan elismerte, hogy Varga Judit kérésére hárommilliós fizetéssel juttatta Magyar Pétert egy pozícióhoz.
Puzsér hangsúlyozza, hogy a skandináv politikai válságok más súlyúak voltak, mint a magyar helyzet. Sahlin csupán magáncélra használta a munkahelyi hitelkártyáját, míg Blunkett egy kiszolgáltatott helyzetet próbált megoldani, ellentétben Lázár nyílt állásajánlatával, amely láthatóan a politikai lojalitásra épít.
Lázár János nemcsak a politikai berendezkedést cáfolja ezzel a nyilatkozatával, hanem ki is fejezi, hogy számára teljesen természetesnek tűnik, hogy ilyen ügyek nem ütik meg az ingerküszöböt Magyarországon. Az építési és közlekedési miniszter kijelentései nemcsak Magyar Pétert érintik, hanem fényt derítenek a rendszer működésére, ahol a közpénzekből finanszírozott jólét politikai kapcsolatokra épül.
A magyar rendszert áthatja a kormányzati lojalitás, amely kiszorítja a valódi tehetséget az állami pozíciókból. Puzsér arra figyelmeztet, hogy Lázár szavai azt jelzik, iż a politikai elit nemcsak hogy tudomásul veszi a helyzetet, de aktívan részt is vesz benne. A miniszter megértette, hogy a politikai kapcsolatok adják az igazi értéket a műhelyekben, ahol a választások előtti árulkodások és megbecsülések nem a képességeknél, hanem a kapcsolatoknál dőlnek el.
Puzsér felveti, hogy ez a számunkra elfogadhatatlan gyakorlat, ha nem változik, az adófizetők pénze kifizésének rendszere továbbra is a politikai kegyeltjeihez jut el, akik nem a tudásukkal, hanem a hűségükkel kerülnek pozícióba. Az egyszeri választónak talán most jön el az ideje, hogy új perspektívából tekinthessen a politikai struktúrákra, és nyomást gyakoroljon a reformok érdekében. Ezért fontos tudatosítani, hogy a politikai ügyeknek igenis van következménye.
Az ilyen helyzetekben a választópolgárok felelőssége, hogy igényt tarthassanak arra, hogy az állami pozíciók ne csupán egy politikai család jutalomját képezzék, hanem a közjó érdekében dolgozó szakemberek kapják meg azokat. Ha ez nem történik meg, akkor a jövő generációi továbbra is a hamis reálpolitikába belerokkantan fognak élni, míg az elit a dőzsölését folytatja a közkinccsel.