Újrakezdés vagy a vég kezdete
2026. április 9-én, Debrecenben, Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, országjárásának keretein belül az új korszak kezdetéről beszélt. Április 13-án, a választások után, egyértelműen látszott, hogy a Fidesz népszerűsége csökkent, hiszen azóta napról napra egyre több fideszes politikus foglalkozik a párt kampányának tarthatatlanságával, a bukott kormány gazdasági hibáival és a támadásokkal, amelyek a hatalommal való visszaélésre utalnak. Vitték magukkal a kérdéseket, amikor Orbán Viktor a ‘nemzeti oldal’ újjászervezéséről kezdett beszélni, ahelyett, hogy a nép elé állt volna, elismerve a problémákat.
Az utóbbi másfél hónap közvélemény-kutatásai azt mutatják, hogy a fideszes tábor gyorsan olvad. Ennek hátterében a 1990-es évek MSZMP-jének hanyatlása áll, amikor az 880 ezer taggal rendelkező pártból alig 41 300 fő maradt MSZP-s a következő választásokra. A Fidesz vadhajtásaként, a kétharmados támogatottság már csak a múlt emléke, ahogyan a szigorú irányítás alatt álló érdekközösségek is veszélybe kerültek.
Mindeközben Magyar Péter és csapata folyamatosan próbálja a figyelmet más irányba terelni, újabb és újabb sikertörténetekkel jelentkezve. Az EU-s források megszerzéséről, a kedvező diplomáciai kapcsolatokról, vagy a politikai költségek csökkentéséről számolnak be, ám mindezek mögött ott rejtőzik a tönkrement életek, a kirúgott tanárok és azoknak a tízezreknek a tragédiája, akik elhagyták az országot.
A Fidesz vezére és társai, ahelyett, hogy tanulnának a történelemből, úgy tűnik, mintha továbbra is a régi, kikerült propagandaformákkal próbálnák meg öntudatra ébreszteni a népszerűséget. Az ország feletti domináns hatalom hirdetése és az állandó ellenségképek erősítése nem fog működni a jövőben, hiszen a jelenlegi politikai helyzet az igazság szomszédságában – ami az emberek életét valósággá formálja – csúfosan megbukik.
Miközben Orbán Viktor és csapata a nemzeti egységről és a jobboldali pártok megmentéséről prédikál, felvetődik a kérdés: valóban képesek ők a változásra? Vagy a már megismert gyurcsányi modell alapján csupán egy lassú leépülés várható? Az önkritika hiánya, a bocsánatkérés helyett a gyűlölet szításának folytatása nem adhiteles alapot a megújuláshoz.
Amint belegondolunk, ez a helyzet nemcsak a jelen kihívásaira mutat rávilágít, hanem a jövő politikai táját is megalapozza. Mindezek fényében úgy tűnik, hogy csak azok képesek a valósággal megbirkózni, akik ténylegesen hajlandóak reflektálni a múlt hibáira és képesek újra kezdeni. Ezért hát örüljünk, hiszen a változás iránti vágy erősebb, mint soha!