Valami bűzlik a rendszerek mélyén
A köztársasági elnök legutóbbi megszólalásai ismételten feltárták az orbáni (párt)állam intézményeinek mélységes hitelvesztését. A kinyilatkoztatások döbbenetes illusztrációi annak, hogy a demokratikus és parlamentáris formák, amelyek egykoron a rendszert legitimálták, mára csupán erőtlen takaróvá váltak, nem fedve megfelelően az oligarchikus szörnyeteg torz csontvázát. Ez már nem díszlet, hanem morális összeomlás. És aki ezt nem látja? Az egyszerűen befogta az orrát és lehunyta szemét a nyilvánvaló szag és kép előtt.
Dániából Magyarországra
A hamlet-i tragédia sorai – „valami bűzlik Dániában” – most keserűen éldegélnek a mai magyar rendszer árnyékában. Vajon tényleg erre kell asszociálnunk, amikor az állami vezetők tetteiről és megnyilvánulásairól gondolkodunk? Sulyok Tamás megjelenése és szereplése tovább mélyíti az aggodalmat. Az alkotmányos kötelezettségeket félresöprő, egyoldalú felszólalásai bizonyítékként állnak azon állítás előtt, miszerint az egykori intézményi háttér ma már nem védi, hanem aláássa a rendszert.
Gyűlöletet harsogó gépezet
Sulyok Tamás esetében a gyűlöletbeszédről tett megjegyzések abba az irányba mutatnak, hogy a hatalom megállás nélkül gyakorolja a feszültségkeltést. Nem a miniszterelnök poloskázása, nem a dokumentált fizikai erőszak az aggasztó számára, hanem pusztán ellenzéki felszólalások. Mivel a miniszterelnöki rendszer továbbra is folytatja korlátlan hatalmi játékát, még a köztársasági elnöki hivatal méltósága is alulmarad ebben a spirálisan lefelé hulló játszmában.
A méltóság kérdése
Az államfő pártatlanságát vizsgálva aligha állítható, hogy sikerült volna fenntartania a nemzet egységét. Története és tettei inkább egy politikai báb benyomását keltik, akit kormányzati érdekek irányítanak. Ez különösen fájó, ha visszatekintünk arra, hogy egykor az Alkotmánybíróság elnöki tisztét töltötte be. Ma már ennek az irodának a hitelessége is tovatűnt. Az elnök helyzete nem kisebb, mint hogy saját politikai táborában is hitelét vesztette, ám valódi kérdés, mennyi maradt meg saját kontroll szférájából ebben az fideszesen uralt mechanizmusban.
A mindennapi gyengeségek
Az intézményrendszeri morál szétzüllése és az egyéni felelősségek eltűnése, ahogy egyes vezetők a politikai érdekek spiráljába zárkóznak, mindennap rombolják a hivatalosság iránti társadalmi bizalmat. Az összes jelenség Sulyok Tamás kijelentéseitől a köztársasági elnöki iroda süllyedéséig, egy olyan rendszert mutatnak, amely nem képes szembe nézni önmaga hibáival és kudarcával. Innen nézve minden, amit látunk, egy örvénylő gépezet képét nyújtja, amelynek hajtóereje a szégyenletes alárendeltség.
Forrás: hang.hu/magyar-hang-plusz/valami-buzlik-174808