Vesztesek maradunk, ha nem tudunk felülemelkedni a sérelmeinken – Stefano Bottoni és Laczó Ferenc
December közepén a FUGA – Budapesti Építészeti Központban érdekes beszélgetés zajlott Laczó Ferenc és Stefano Bottoni között, akik új könyveikkel léptek színre. Laczó Ferenc a Gondolat Kiadónál megjelent Összefonódó történetek című művével, míg Stefano Bottoni a Magyar Hang hetilap által kiadott Balsors, akit régen tép? című történelmi kalauzával mutatkozott be. Mindkét szerző nemzetközi kitekintéssel bír: Laczó a Maastrichti Egyetem docense, a politika és eszmetörténet kutatója; míg Bottoni a Firenzei Egyetem docense, Kelet-Európa történelmét tanítja.
Laczó könyvében arra keresi a választ, miként fest a magyar történelem egy nem Európa-központú nézőpontból. Feltárja, milyen szerepet játszottak a kelet-európai országok az európai integráció történetében, valamint arra is kiterjed, hogyan vált élesen ketté Németország és Kelet-Közép-Európa a huszadik században, és ez milyen hatással van a jelenünkre. Továbbá, a közelmúlt legnagyobb összeesküvés-elméletéről is szót ejt, és fontosnak tartja az antiszemitizmus definíciójának tisztázását. Laczó könyve, amely a tizenkét év alatt írt cikkek tematikus válogatásaként is működik, ezekre az alapvető kérdésekre keresi a válaszokat.
Stefano Bottoni munkája tudományos igényű történelmi esszé, egyben társadalmi vitairat is, amely abból a meggyőződésből született, hogy Magyarország a XIX. század óta a globális folyamatok laboratóriumaként szolgál. A történelmi fejlődés elemzése segít megérteni, hogy Orbán Viktor miniszterelnök miért tért el a mérsékelt konzervativizmus irányvonalától a szélsőséges Nyugat-ellenesség felé, ami immár a hatodik magyar tekintélyelvű rendszer kiépüléséhez vezetett egy röpke évszázad alatt. Ez a kötet a magyar történelem fordulópontjait és nyitott kérdéseit globális összefüggésbe helyezve, jól érthetően és (ön)kritikusan, javító szándékkal mutatja be a múltat.
A beszélgetés során a két történész nem csupán a saját könyveik tartalmát osztotta meg, hanem a magyar társadalom előtt álló kihívásokat és lehetőségeket is terítékre tűzte. Felhívták a figyelmet arra, hogy a sérelmekre való folyamatos építkezés helyett szükséges lenne a kollektív megbocsátás és a továbblépés, hogy ne vesztesként tekintsünk a jövőre, hanem aktív formálóiként.