Búúú!
Az országot elárasztó propagandavideók és hírműsorok egy olyan szintre emelkedtek, amely a közönség észlelését Albert Einstein intellektusához mérten célozza meg. A kérdés jogosan merül fel: normálisnak tekinthetjük ezt a jelenséget? Még ha a propaganda célja a legmagasabb szintű intelligencia megszólítása is, a gyakorlatban még egy politikai párt sem bizonyult képesnek arra, hogy ilyen eszközökkel választásokat nyerjen. A célzott üzenetek és vizuális kommunikációs formák több mint csupán információt közvetítenek; identitást és értékrendet formálnak, így nem meglepő, hogy a hazai politikai diskurzusban egyre inkább teret nyernek, félelemkeltő és manipuláló alapon.
Ez a cikk a Magyar Hang 2026/09. számában jelent meg február 27-én, és a propagandával foglalkozik, hírek és válságok kontextusába ágyazva elemzi annak hatását a társadalmi tudatosságra és a politikai tájékozottságra. A jelenség nem csupán a politikai tájat formálja, hanem a közvélemény formálásában is jelentős szerepet játszik, ami hosszú távon kérdéseket vet fel az átláthatóságról és a demokratikus diskurzus integritásáról.