Leláncolt démon vagy kommunikációs stratégia?
A politikai közbeszéd egyre sötétebb szeleteire világít rá Lázár János nyilvánosan tett, megütközést keltő kijelentése. A miniszter trágár nyelve és szándékos provokációi már nem egyszer kerültek a nyilvánosság fókuszába, legutóbb Pátyon, ahol egy „bennfentes kereskedelemre” tett meghökkentő utalással próbálta energizálni hallgatóságát. Hogy ezek a megjegyzések mennyire tudatosak vagy egyszerűen csupán személyes kimondatlanságok eredményei, az még mindig vita tárgya.
Nem csak Lázár használja azonban ezt a nyelvezetet, amely láthatóan kormányzati taktikává nőtte ki magát. Orbán Viktor március 15-i poloskázós beszéde is ebbe a trendbe illeszkedik, amely az ellenzék durva dehumanizálását mutatta be egy újabb szintre emelve. Az, hogy a miniszterelnök kritikusokat poloskákhoz hasonlít, kétségtelenül meghökkentő, még inkább aggasztó.
Érzelmi manipuláció vagy stratégiai figyelemelterelés?
A politikai pszichológia gyakorlata kiemeli: az efféle retorikai fogások nem véletlenszerű csapások, hanem szándékos taktikák az érzelmek mozgósítására. Rajnai Gergely szerint ez a kommunikációs eszköztár főként a fanatikus támogatók megerősítésére épít, miközben elriasztja a bizonytalan szavazókat, és általános politikai bénultságot generál. A kérdés már csak az, hogy a vulgaritás és a sárdobálás szerepe mennyiben helyettesíti a valódi érdemi politikai teljesítményt.
Egy másik lehetséges cél a figyelemelterelés. A gazdasági összeomlás jelei, milliárdos botrányok, luxusholmik költései és a korrupció vádjai nem jutnak el ugyanúgy a választókhoz, mint az a narratíva, hogy „az ellenzék korrupt és kártékony”. Itt nem a tényszerűség dominál: a hatás fontosabb, mint a tartalom.
Erőszak az utcákon
A politikai közeg megmérgezése azonban nem áll meg a szavaknál. Az utóbbi hónapokban több helyszínen is fizikai konfliktusokra került sor, amelyeket politikai szembenállások szítottak. Solymártól Egeren át Rakamozig önkéntesek fizikai bántalmazása, kampányhelyszínek megrongálása vált napi gyakorlattá. Bár ezek az indulatok állítólag nem közvetlen felsőbb parancsra születnek, világos: bizonyos nyelvezet és retorika olajat önt a tűzre.
Kósa Éva médiapszichológus szerint a személyeskedő, uszító beszédstílus hosszútávú és visszafordíthatatlan károkat okoz a közbeszédben. A kommunikáció nem meggyőzni, hanem sértegetni akar – ez pedig nemzeti szinten katasztrofális következményekkel járhat, ha nem lép közbe az önmérséklet, amelyet láthatóan kevesen gyakorolnak.
A társadalmi felháborodás árnyékában
Az erős kormányzati nyelvezet már konkrét belföldi konfliktusokat generál, és az utóbbi hetek tapasztalatai szerint a politikai kettősség mesterséges táplálásának célja éppen az ilyen felkavaró hatás elérése. Az ellenállók dehumanizálása, az ellenzék démoni figurákként való ábrázolása egyszerre eredményez érzelmi összetartozást a támogatók között és elidegenedést azoknál, akik másként gondolkodnak.
Lehetséges, hogy ezek a stratégiák rövid távon logikusan illeszkednek a hatalom megtartásába, de hosszabb távon káoszt, elidegenedést és a választók demokratikus rendszerbe vetett hitének további hanyatlását kockáztatják. Az eredmény? Egy közélet, amely nem érvekre, hanem gyűlöletre épül.
Forrás: hang.hu/belfold/lelancolt-demont-ebresztget-a-poloskazo-fidesz-174936