Szabó-Tóth Kinga: Aki jól akar kormányozni Magyarországon, annak egy célja lehet
A politikai atmoszféra, a gazdasági kihívások és a globális bizonytalanság együttes hatása már túlterheli a magyar társadalmat. Ezt a feszültséget sokan tapasztalják a mindennapi életben, ahogyan azt Szabó-Tóth Kinga, a Miskolci Egyetem Alkalmazott Társadalomtudományok Intézetének igazgatója kifejti. Az ő nézőpontja szerint a jólét nem csupán anyagi javakban mérhető, hanem az összetartásban is, és a választásokon győzelmet ünneplő politikai erőnek felelőssége, hogy enyhítse a társadalmi feszültségeket.
„Nem fest túl kedvező képet Magyarországról a választási kampány. A közélet és a hétköznapok során tapasztalható agresszió és feszültség mindennapossá vált. A társadalmi összhang és humánum látszólag hiányzik az élet minden területéről. Hogyan jutottunk idáig?” – teszi fel a kérdést Szabó-Tóth Kinga. A szakértő rámutat, hogy a megosztottság nem új jelenség, már a kétezres évek eleje óta jelen van a politikai diskurzusban. Szerinte a szektásodás nem csupán ideológiai, hanem érzelmi alapú, amit mindkét tábor intenzíven táplál. Emellett globális problémákról is beszél, amelyek a napi életünket is befolyásolják, hiszen ezek a krízisek határok nélküli módon érkeznek hozzánk.
„A közösségi média használatával mindannyian részesülünk ebben a globális válságban, ami számos emberben fokozódó érzést kelt a tehetetlenség és a valóság elvesztése kapcsán. A szociológiai felfogás régi, miszerint a valóságot közösen alkotjuk meg, most mintha felbomlott volna. Az emberek döbbenettel tapasztalják, hogy az, amit korábban biztosnak hittek, mára megkérdőjeleződött, ezt a jelenséget a politikai kommunikáció és a közösségi platformok tartalmai is felerősítik” – magyarázza a szakértő.
Noha a polarizáció más országokban is erősödik, egy német vagy brit médiában a kommentfolyamban nem találkozunk ugyanazzal a szélsőséges gyűlölettel, mint Magyarországon. Szabó-Tóth Kinga hangsúlyozza, hogy hazánk társadalma különösen érzékeny az anyagi kérdésekre, és a gazdasági mutatók gyenge teljesítménye tovább súlyosbítja a helyzetet. Ezen tényezők mellett a politikai klíma és a hagyományosan emóciókon alapuló politikai kultúra együttesen vezetett oda, ahol most tartunk.
A kritikai előrejelzései elkerülhetetlenné teszik a kérdést: van-e remény a helyzet javulására? Ki lehet-e alakítani erősebb közösségeket, amelyek képesek lesznek támogatni a társadalmi kohéziót? És végső soron kérdésként merül fel a társadalmi feszültségek annyira fokozódásának lehetősége, hogy polgárháborúhoz vezetnek-e?
A záró gondolat érintőlegesen azt sugallja, hogy a politikai és társadalmi színtér felelőssége, hogy a közeljövő kihívásaival szembenézzen és kezelje a fennálló feszültségeket, ezzel képessé téve Magyarországot a közösségi összetartásra és a fejlődésre.