Emlékek Erdélyből: Egy másik perspektíva
1992-93-at írunk. Erdély varázsa már magával ragadott, és Kalotaszeg szívéhez horgonyoztam. Méra és Szék falvai szövődtek életem szövetébe, miközben a bálok, embrionális hagyományok, zamatos beszélgetések és az igazi kalotaszegi életforma rejtett szépségei tárultak fel előttem. Egy szüreti bál Inaktelkén különösen mélyen gyökerezett emlékeimben, ahol a kultúrhelyiség zsúfolt galériája és szűk tánctere határozta meg az este ritmusát.
Kallós Zoltán és egy cigaretta szimfónia
Ahogy kibontakozott az este, váratlanul a hideg romániai tavaszban találtam magam, szemben Kallós Zoltánnal. A beszélgetésünk pillanatában talán nem tűnt kimagasló eseménynek, de az emlékeim szövetében rendíthetetlen helyet kapott. Az öreg anekdotázása, filozofálása, és a román Carpati dohány füstjének opálos leple alatt az éjszaka mély értelmezést nyert, amely idővel egy kincs értékével gyarapította életemet. Talpas cigaretta, anekdoták, és furcsa összeérések – az emlékezet szeszélyes fogaskerekei csillognak ebben az eseményben.
Román hatóságok és a magyar kultúra
Ezek az évek nem a békés multikulturalitás diadaláról szóltak. Ha a magyar közösségek ünnepelni akarták maguk identitását, azt a román hatóságok érzelemmentesen ellehetetlenítették. Az inaktelkei szüreti bál sem mentesült ezek alól; március 15-én tartották meg, kifigurázva ezzel az elnyomás korlátait. Ez az esemény a törékeny hagyományok és az erőtlen szabadság kis győzelmeként ragyogott a múlt szürke palettáján.
Orbán Viktor és a jövőprizma
Az események fonalából egyenes út vezetett napjaink Magyarországára, ahol a múlt árnyai látszólag új formát öltve emelkednek ki. Az évértékelők, a közéleti bejelentések és az aktuális politikai nyilatkozatok mind-mind azt sugallják, hogy a történelem saját farkába harapó kígyóként ismétli önmagát. Az évekkel ezelőtti bálok szimbolikájában felismerhető az aktuális hatalmi játszma ma is tetten érhető mintázata: a kiszorítás és összetartás kettőssége máig strukturálja gondolkodásunkat.
A diskurzus tere és a döntések árnyéka
Ahogy a hatalmi retorika rádobja a maga árnyékát a társadalom szövetére, visszhangozva halljuk, hogy mit jelent a múltból örökölt hatalom gyakorlásának perverz szimfóniáját átmenteni a jelenbe. A kultúrtáj, ahol egykor nóták születtek, ma már egy posztmodern színpadja az összeütköző érdekeknek és világképnek. Honnan hová? Ide!
Forrás: hang.hu/koffein/pride-maskent-173352