A Borok Immanenciája
N. Fejérváry Gergő írása igazi kincset rejt a borok világában, miközben Hamvas Béla szellemiségének mélységeit tárja fel. Az írásban Béla, aki az inotai Erőmű Beruházási Vállalat gondnokaként dolgozott, váratlan gesztusává vált, amikor a borok iránti szenvedélyét megmutatta egy merész pillanatban.
A „gogoli-csehovi kisember” képében megjelenik az emberi lét komikumának, a lázadásoknak és a kiszolgáltatottságnak a paradoxona. Béla egyetlen cselekedete, a bor lenyelése, mélyebb értelmezést nyer, amikor kiderül, hogy nem csupán a szokványos, hanem a triklóranizolos, vagyis rendkívüli bor lényegéről van szó.
A fránya csopaki bor beleömlik a mindennapi monotonitás mélyén lakozó szellemiségbe, és a gondolatok irányt váltanak. A gondolkodás kultúrájára lépést jelent, ahol a fizikai munkát végző kezek nem csupán a feladatokat, hanem a létmélységeit is felfedezik.
Ez a meglepetés érzelmet vált ki: a düh és az elragadtatás keveredése hatalmas energiákat szabadít fel. A magányos közegben a kínzó fémforgácsok a szavak között úsznak, mély nyomot hagyva a borral teli pohárban. Az írás tükröt tart a borok élvezetének szublimálódására, ami nemcsak az íz világába, hanem a lélek mélyebb rétegeibe is elér.
Így áll előttünk Hamvas Béla személye, aki nem pusztán a bor kóstolója, hanem a nyelv mint emlékmű megteremtője is, aki képes megfogalmazni az emberi érzések nyelvét a borral fűszerezve. E sorokban az élmények, az emlékek és a borok immanenciája találkozik, új dimenziókat teremtve a gondolkodásban.
A vizsgálódás ezen irányvonalain a bor nem csupán egy ital, hanem a lét filozófiai reflexiója, amely figyelmeztet mindannyiunkat, hogy a mélyebb dolgokat nem mindig állítják elénk, és sokszor nekünk kell felfedeznünk azokat a rétegeket, amelyek az életünket gazdagítják.
Forrás: hang.hu/magyar-hang-plusz/nyelvemlek-a-borok-immanenciaja-181318