Beszélhetünk-e magyar brutalista építészetről?
A brutalizmus, az 1950-es évektől kezdődően világszerte széleskörű elismerésnek örvend, yangus nyers betonfelületeivel, monumentalitásával és szobrászi tömegformálásával. Az irányzat kétségtelenül megosztó, hiszen a látványos épületek mellett sok esetben a fenntartási problémák és a politikai kontextus is befolyásolja megítélésüket. A magyar származású Breuer Marcell és Goldfinger Ernő a brutalizmus kiemelkedő nemzetközi mesterei közé tartoznak, ám Magyarországon mindeddig nem fordítottak elegendő figyelmet a brutalizmus hatásainak alaposabb vizsgálatára.
Erre a kérdésre keresi a választ a Budapest belvárosában található Walter Rózsi-villában nemrégiben megnyílt kiállítás, amely a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) hároméves kutatási projektje alapján készült. A tárlat célja, hogy széleskörű, mégis közérthető képet nyújtson arról, hogy a brutalizmus nemcsak globálisan, hanem lokálisan is formálta Magyarország építészeti táját. A látogatók felfedezhetik, milyen mélyen is kapcsolódik a magyar építészet a nemzetközi brutalista mozgalomhoz, valamint megismerhetik az irányzat hazai megjelenésének sajátosságait.
A kiállításhoz kapcsolódva megjelent a „Brutalista építészet Magyarországon” című, nemzetközi szinten is figyelemre méltó album, melynek kurátora Kovács Dániel, a MÉM MDK 1945 utáni gyűjteményének vezetője. Az album F. Tóth Gábor, a MÉM MDK fényképészének lenyűgöző fotóival illusztrálva ad betekintést ebbe a különleges építészeti világba.
Érzéki textúrák és idő múlása
Barry Bergdoll művészettörténész, a New York-i Columbia Egyetem professzora a kiállítás megnyitóján rámutatott, hogy a brutalizmus ma már trendinek számít, hiszen számos épület kifejezetten a fény-árnyék hatások kihangsúlyozására lett tervezve. Ezen épületek textúrájukban sokszor érzékiek, a modern fényképezés egyik kedvelt tárgyai. Ugyanakkor Bergdoll figyelmeztetett arra is, hogy ezek a struktúrák az idő múlásával képtelenek megbirkózni: sokuk elavult, lepusztult, és az energetikai elvárásoknak sem felelnek meg.
Kovács Dániel, aki a kiállítás kurátora, kiemelte, hogy Magyarországon ezek az épületek gyakran összekapcsolódtak egy történelmi korszak negatív politikai megítélésével, ami tovább nehezíti a brutalizmus megítélését az országban. A tárlat célja, hogy a brutalista építészet valódi értékeit és a mögötte álló történetet közelebb hozza a látogatókhoz, akik így képesek lehetnek újraértékelni e különleges stílus helyét a magyar kultúrában és építészetben.