Helye a sajtószabadságnak: Egy lezárt ajtó története
Szürreális, ám egyáltalán nem meglepő körülmények szüleménye volt az a helyzet, amelyben a Pressman-utód, Robert Palladino ügyvivő szembesülhetett a magyarországi sajtószabadság valóságával. A követség ragyogó, protokollokkal teli világa találkozott a magyar valóság klausztrofóbiás médiahierarchiájával. Mindez a Central European Summit kapcsán történt, amelyről szinte semmit nem lehetett tudni, csak egy hivatalos nagykövetségi levél hintett el információ-morzsákat a nagyvilág számára.
Média a peremre szorítva
Az Alapjogokért Központ, amely közpénzből tartja fenn magát, természetesen kifogástalan eleganciával zárta ki az eseményről azokat a médiumokat, amelyek nem illeszkednek tökéletesen az előre megrajzolt narratívákhoz. A Magyar Hang, amely be kívánt lépni e kabinetkörös eseményre, természetesen előzetes regisztrációt adott le, remélve, hogy végre betekintést nyerhet egy ilyen titokzatos konferencia kulisszái mögé. De minden remény szétzúzódott azon az egyszerű, de abszurd értesítésen, hogy „helyhiány miatt” nem léphettek be. Ez persze a magyar sajtóműködés szabálykönyvében rég az unásig ismert fejezetként szerepel.
Rejtőzködő konferenciák árnyékában
Milyen rendezvény az, amelyen beszédet mond Robert Palladino, amelyet az amerikai nagykövetség is nyomon követ, ám semmilyen komolyan vehető hírverést nem kapott a szervezők honlapján? A válasz egyszerű: zárt világ, amelynek publikumait szigorúan szortírozzák, mintha egy kortárs kafkai abszurd helyszínén zajlana az esemény. Egy konferencia, ahol azzal a magabiztossággal döntöttek arról, kit engednek be, mint aki egyszerre alkotja és hágja át a játékszabályokat.
Az udvariasság illúziója
Az udvariasság álarca mögött megbúvó nyers valóság további kérdéseket vet fel. Az amerikai nagykövetség hallgatólagos szemtanúként viselkedett, még azután is, hogy a Magyar Hang kérdésére sem kaptak választ arra, miként viszonyulnak egy partnerrendezvény efféle arroganciájához. Vajon ez egy nyugati demokrácia által jóváhagyott színjáték, avagy csupán a diplomácia kétértelmű semlegessége húzódik meg mögötte?
Üres székek, üres ígéretek
A kérdés, hogy a terem valóban szűkösen gazdálkodott-e a helyekkel, vagy pusztán a hatalom cinizmusa játszott közre, megér egy alapos vizsgálatot. Pontosan ez az a homály, amelyben a Magyar Hanghoz hasonló médiumok sorsa zajlik: egyértelmű elbocsátás mindenféle, a valóságot figyelembe vevő alap nélkül.
Hogyan tovább?
Látszólag elmúlt a konferencia, ki-ki visszatérhetett zárt köreibe – a sajtó szabadságának kérdése azonban megmarad. Vajon mennyire nehezen feloldható az a csomó, amely mind inkább körbefonja a nyilvánosság jogát? Ez az eset csupán egy kiragadott példa, de magában hordozza Magyarország jelenlegi médiaállapotának komplex válságát. A fény egyre tompábban világít az információk lámpásán.
Forrás: hang.hu/belfold/pressman-utodja-is-megtapasztalhatta-mit-gondolnak-nalunk-a-sajtoszabadsagrol-175229