Atom Egoyan: Az emlékezés határai
Atom Egoyan, a múltfeldolgozás mesterének neve talán itthon nem annyira ismert, mint David Cronenbergé, azonban munkái annál jelentősebbek. A Budapesti Klasszikus Film Maratonra érkezett örmény-kanadai rendező olyan filmeket jegyez, mint az Eljövendő szép napok, Az igazság fogságában és a Felícia utazása. Egoyan nem riad vissza a komplex, ellentmondásos témák feldolgozásától, mint például a demencia és a bűnügyi felelősség kapcsolatát a 2015-ös Emlékezz! című filmjében.
Ebben a filmben a főszereplő, Christopher Plummer alakította karakter, egy volt náci tiszt, akit az idő múlásával saját hazugságaival és múltjának terheivel kell szembenéznie. Egoyan számára ez a történet nem csupán fikció, hanem miként élik meg az emberek a traumát, amikor az identitásuk szétválik a valóságtól. A film középpontjában álló kérdés, hogy a lélek mennyire képes utódokat létrehozni a fájdalom és emlékek árnyékában. Egoyan megjegyzi, hogy ez a jelenség valós pszichológiai tapasztalat, amely összekapcsolja a múltat a jelenel.
A rendező, aki számára nagy megtiszteltetés, hogy együtt dolgozhatott olyan nagy nevekkel, mint Liam Neeson, Colin Firth és Julianne Moore, mesél arról is, hogy sok esetben a szereplők kiválasztása nem mindig alakul a tervek szerint. Például Donald Sutherland helyett végül más színészként kellett megoldania az Eljövendő szép napok egyik karakterét.
Egoyan a múlt és a jelen párhuzamairól is beszélt, különösebb figyelmet szentelve az örmény nép sorsának. Az Araráttal a közel egy évszázaddal ezelőtti örmény népirtás feldolgozása mellett a mai geopolitikai helyzetre is reflektál. Mint elmondta, Örményország folyamatosan küzd a török és azeri erőszakkal, és az örmény identitás folyamatos jelentőséggel bír a nemzet külföldi helyzetében is. Azt emelte ki, hogy a közönség számára is fontos a történelem feldolgozása, hiszen csak így érthetjük meg a jelent és a jövőt.
Egoyan a filmmegőrzés kérdéséről is szót ejtett, bemutatva, hogy a streaming korszak nem biztosít garanciát arra, hogy a klasszikus filmek megmaradnak az utókor számára. Kiemelte, hogy sok film sehol nincs elérhető, és felvetette, hogy nem minden régi mű megőrzése indokolt, ám mindannyiunk felelőssége, hogy őrizzük a fontos értékeket.
Példaként említette Jancsó Miklós filmjét, a Szerelmem, Elektrát, amely a magyar filmtörténet egy különleges pillanatát örökíti meg. Egoyan szavai szerint ezek a filmek nemcsak a művészet, hanem a kultúrája gyökereihez is elvezetnek minket. A film készítésekor megélt tapasztalatok és a színészekkel való együttműködés a rendező számára mindig is kiemelt fontossággal bírt, amely alapján egyedi és emlékezetes alkotások születnek.
Atom Egoyan tehát nem pusztán a múltat idézi; munkádon keresztül megmutatja, hogyan formálódik a jövő a múlt emlékeiben. Az örmény filmrendező filmjei jelentős kihívás elé állítják a közönséget, miközben mélyebb gondolkodásra ösztönzik az identitásról, emlékezésről és a kultúra megőrzéséről.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/44. számában jelent meg, október 31-én.
Forrás: hang.hu/magyar-hang-plusz/atom-egoyan-interju-emlekszunk-meg-jancso-miklos-filmjere-182091