Egy család története a múlt árnyékában
A Saint Margaret of Scotland Hospice clydebanki szobájában fekszik az utolsó Maas, aki talán mindennél jobban vágyik a csendes magányra. Az intézmény, amely több mint hatvan éve viseli gondját a rászorulóknak, szigorú szabályaival és katonás fegyelmével inkább elűzi, mintsem megkönnyíti a beteg elmúlt éveit. A viktoriánus hagyatéknak számító intézményben udvariasságból nincs hiány, de emberi melegségből annál inkább.
„Torkig vagyok!” – hangzik fel Maas szikár kijelentése. A végletekig feszes rend, az intézményesített mosolyok, és a látogatók keltette nyugtalanság ellen egyaránt zendül a hangja. Az utolsó Maas, akinek nevét az oral history emlékeinek megőrzésével foglalkozó alapítvány emberei próbálják emlékként továbbvinni, kérdően néz a szobáját betöltő látogatókra. „Mit kívánnak tőlem?” – hangzik el szinte metsző élességgel a kérdése.
Az apa árnyékában: Ernest Maas története
Annak ellenére, hogy Maas tiszta gondolatai az emlékek tengerén sodródnak, mégis képes rekonstruálni családja múltját. Apja, Ernest Maas, sikeres gyapjú- és csipkegyárosként tevékenykedett Berlinben. Egy férfi, aki családját virágzó üzlete mellett próbálta megóvni az elkövetkező viharos időktől. A történetet azonban az emlékezés mostoha kísértete töri meg – megszakított mondatok, amelyeket talán a fájdalom vagy a múlt elviselhetetlen súlya tördel szét.
Törött emlékek és egy széthullott világ
A világ, amelyben Maasék éltek, egy könyörtelen történelmi örökséget hagyott maga után: a holokausztot. A család története nem egy tipikus fejezet a német-zsidó családok szenvedésének könyvéből, mégis magában hordozza annak összes megpróbáltatását. Az emlék foszlányokban történő mesélése nem csupán a múlt sebeit tárja fel, hanem a jelenében is ott hagyja lenyomatát: egy ember, aki elvágyik egy világból, amely soha nem kímélte.
Az utolsó Maas és a kihunyt emlékezet
A hospice szobájában egy ember küszködő létmorzsái találkoznak a történelmi emlékezet rideg hullámaival. Az utolsó Maas csupán egy utalás arra a mély szakadékra, amely generációkat elválasztott egymástól és egy közösséget szétzilált. Nem csoda, hogy torkig van a kötöttségekkel, hiszen életét is azok szabták meg; egy életet, amelyet az eltörölt múlt, az árnyakkal teli emlékezet szőtt át.