A globális felforrás jelei: a hőség már május végén elérte a fél világot
2026 június elsején Nádasi Balázs cikkében kiemelte, hogy a Föld különböző pontjain már május végén olyan hőségek uralkodtak, amelyek augusztusban szokásosnak számítanának. António Guterres, az ENSZ főtitkára már 2023-ban arra figyelmeztetett, hogy megkezdődhetett a globális felforrás időszaka, annak ellenére, hogy a kutatók által megjelölt másfél fokos melegedési határt akkor még nem léptük át. Ennek átlépésére 2024-ben van esély, amely az eddigi legmelegebb év lehet, megelőzve 2023-at és 2025-öt.
A közelgő „szuper” El Niño, amelynek kialakulására 2026-ban 96 százalékos eséllyel számítanak az amerikai Nemzeti Óceáni és Légkörkutatási Hivatal becslései alapján, nyilvánvalóan hozzájárul a már most tapasztalható rendkívüli hőhullámokhoz, aszályokhoz, és a termésmennyiségek csökkenéséhez, éhínségekhez számos régióban.
A májusi időjárás kézzelfogható bizonyítéka volt az emberi tevékenységek következményeként megjelenő felmelegedésnek. Fontos hangsúlyozni, hogy a másfél fokos emelkedés nem lineáris módon hat a különböző évszakokra: ez nem jelenti azt, hogy minden évszakban arányosan érezhető a hőmérséklet emelkedése. Az éghajlatváltozás hatásai sokkal inkább globális, zavaró mintázatok formájában jelentkeznek, amelyek a csapadék eloszlását és annak intenzitását is befolyásolják.
A globális felmelegedés következményeit már most tapasztalni lehetett. Például Pakisztánban 2026 május 28-án 51,5 fokot mértek, míg Iránban Zábulban a hőmérséklet elérte a 49,6 fokot. Omán és Türkmenisztán szintén rendkívül magas hőmérsékleteket tapasztalt, sőt, Ománban az éjszakai minimumhőmérséklet is rekordmagasságú volt 36 fokkal.
Az Egyesült Államok, különböző földrajzi területek, mint Kanada és a Közel-Kelet is jelentettek hasonlóan aggasztó hőhidat, a hibásan elképzelt ‘normális’ májusi hőmérsékletekhez képest. Még az Egyesült Királyság is egy új rekordot állított fel, amikor Londonban 35,1 fokot mértek, míg Cardiffban 32,9 fokot.
Az adatokat Maximiliano Herrera klímatörténész gyűjtötte, aki több mint 30 éve figyeli a globális hőmérséklet-nyilvántartásokat. A felforrás tendenciája nem csupán a hőmérsékletek emelkedésében mutatkozik meg, hanem a globális válaszok, gazdasági és politikai reakciók kérdésességében is. A politikai döntéshozók a klímavédelem terén sokszor inkább kerülik a jelentős intézkedéseket, mivel az adóemelések és a kibocsátáscsökkentési kötelezettségek megvalósítása az életszínvonal csökkenését is magával hozhatja.
Ez az irányvonal pedig aggasztó, mivel a társadalom egy része továbbra is tagadja a klímaváltozás igazságát. Az emberek csak kisebb része látja a sürgető szükségességét annak, hogy tenni kellene valamit a felmelegedés ellen, míg a nagy része, tálcán kínálva a fosszilis ipar érdekeit, a megújuló energiaforrásokat háttérbe szorítva éli mindennapjait.