Utak a hanyatlás szélén – avagy a magyar hullámvasutak
Van valami ironikus abban, hogy a magyarországi mellékutak egy része tulajdonképpen már szórakoztatóparkként működik. A Békés és Csongrád-Csanád megyét összekötő nevezetes 4421-es mellékút katasztrofális állapota például a tótkomlósi Róbert mindennapjainak központi problémájává vált. Az autójának életben tartása majdhogynem hitbéli kérdéssé lépett elő: fohásszal kezdi a reggelt, de nem azért, hogy időben beérjen munkahelyére, hanem hogy járműve túlélje az útviszontagságokat.
A valóság itt valóban apokaliptikus: a 29 kilométeres szakaszon, amely Hódmezővásárhely és Tótkomlós között húzódik, a 60-as sebességkorlátozás inkább tűnik groteszk viccnek, mint közlekedési iránymutatásnak. Egyes szakaszokon a vezetés inkább a 20-30 km/h-s tempót követeli meg, ellenkező esetben az autó darabokra hullhat a kátyúk és bukkanók támadásai alatt.
Kátyúk országa: a „megoldások” valósága
A 4421-es út minden adottsággal rendelkezik ahhoz, hogy az autósok rémálma legyen. Róbert például heti öt napját azzal tölti, hogy ezen a szakaszon lavírozik, a kevesebb kárveszélyt ígérő nyomvonalak keresésével – mindhiába. Az autópálya, mint kerülőút, hiába lenne alternatíva, az ezzel járó többletköltségek miatt legtöbbek számára elérhetetlen lehetőség. Az áldatlan állapotok mögött rejlő „megoldások” ironikusak: míg egyes szakaszokat időnként kátyúzógépekkel javítanak, ezek az intézkedések csupán ideig-óráig nyújtanak megoldást, mielőtt az időjárás és a forgalom újabb károkat generálna.
A Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetségének jelentése szerint a tél és a tavaszi esők hatására kátyúk százezrei keletkeztek az ország közútjain, amelyek nemcsak anyagi károkat, de személyi sérüléseket is okozhatnak. A helyzetet tovább árnyalja, hogy az úthibák miatti kártérítési igények alig felét fogadják el az útkezelők, különös tekintettel azokra az esetekre, amikor figyelmeztető tábla is jelzi a balesetveszélyt. Így vagy kátyúbiztosításra költenek az autósok – már ha megengedhetik maguknak –, vagy csendben elszenvedik a további anyagi veszteségeket téli gumicsere és lengéscsillapító-javítás formájában.
A probléma gyökere és a süket fülek
Az, hogy az állítólag „soha nem látott mértékű forrásból” megújított közúthálózati infrastruktúra 4421-es szakasza miért nem részesült ugyanezen felújításból, az igazán fontos kérdés maradt. Miközben a kormány a Magyar Falu Programot hirdeti, és dicsekvően hangsúlyozza, hogy hozzávetőlegesen 4000 kilométernyi mellékutat újítottak fel, a tótkomlósiak és más érintett települések lakói csak nézhetik, ahogy semmi nem változik. A Miniszterelnökség megkeresése válasz nélkül maradt, mintha a 4421-es úttal kapcsolatos kérdések egyszerűen nem léteznének.
Róberthez hasonlóan a helyiek egybehangzó véleménye az, hogy sem a biztosítások, sem az időnkénti kátyúzások nem kínálnak valódi megoldást. A probléma ugyanis nem a kátyúk mennyiségében keresendő, hanem azok folyamatos, generációkat sújtó létezésében. Az állapotok változásához átfogó és tartós útfelújítás szükséges, amely – úgy tűnik – jelenleg csak távoli, elérhetetlen álom. Addig marad a „hullámvasút” és az évenkénti autószerelő-látogatás, amelyek már a hétköznapok részét képezik ezen a vidéken.
Szomorú valóság: ami frissül, az is amortizálódik
Az ország közúthálózatának helyzete egyértelműen keserű tükröt tart elénk. Az autósok lavírozása az utak hibáin nem csak az autók élettartamát rövidíti meg, hanem a közlekedési morált is fokozatosan aláássa. Amíg a kisvárosok és falvak lakóitól az autópályadíjak kifizetése elvárható, miközben ők járműveik karbantartására vagyonokat költenek, addig nehéz elhitetni velük, hogy az állami infrastruktúra valóban őket szolgálja.
Forrás: hang.hu/belfold/keressuk-az-orszag-legrosszabb-utjat-174442